2011. július 20., szerda
2011. július 19., kedd
2011. július 16., szombat
Tengeri kalandok
Ha már nyár és rekkenő hőség, mi másra is vágyakoznék, mint a tengerre. Így születtek ezek a rajzok Holddal, rákkal, csillagokkal és kagylóba rejtett igazgyönggyel a nyugalom szigete melletti szikláról. Nővérem születésnapjára készítettem. Boldog szülinapot Anita! :)
2011. július 11., hétfő
Akkor nem rajzolok...
Miután nem adtam neki oda a ceruzát, amivel éppen én rajzoltam, lesöpörte az asztalt, felhúzta az orrát, összefonta a karjait és becsukott szemmel, sértődötten közölte:
"Akkor nem rajzolok! Akkor alszok!"
Pár másodperc múlva kinyitotta a szemét és nevetve felkiáltott:
"Felébredtem!"
2011. július 9., szombat
Végre elkészült!
Szonjának múlt héten vettünk egy homokozót és két zsák homokot, majd villámgyorsan el is utaztunk. Nem volt csalódás, mert a mindszenti strandon lévő homokmennyiség feledtetni tudta vele az itthoni - még nem is létező - homokozó hiányát. Aztán a hét folyamán apránként haladtunk az összeállítással: Szilárd lecsiszolta, én "belazúroztam", a nap megszárította, és egy hét elteltével tegnap este a helyére került összecsavarozva, fóliával, homokkal feltöltve. :) Ma éppen vásárolni indultunk volna, amikor Szonja felfedezte, hogy neki bizony van egy homokozója. Beült, és mosolyogva közölte: "Ez az enyém! Kifizettük."
Vásárlásból hazaérve azonnal kilőtte magát az autóból és szaladt megmosni a kezét a felfújt medencében, majd ült is be a kis birodalmába. "Csinálok halat! Csinálok tortát!" Majd énekelve hozzá is látott a munkához.
2011. július 6., szerda
Vadon
Vajon ki fél jobban?
Tegnap este elsétáltunk a szomszéd utcában lakó szarvasokhoz. A derékig érő fű, a nyüzsgő hangyabolyok, félelmem a fűdzsungelben elrejtett óriás gödröktől, és még az a kóbor kutya sem állított meg minket, így hát láthattuk a szarvascsaládot, amint sütkéreztek a lemenő napban. A négy szarvasgyerek közül az egyik volt olyan bátor - vagy inkább éhes - hogy odaszaladt hozzánk. (Mármint a kerítéshez. Merthogy a valóságban az is volt.) Én csak álltam tátott szájjal - úgy éreztem magam, mintha egy Disney rajzfilmbe csöppentem volna (dalbetét nélkül) - míg Szilárd és Szonja a kerítésen át kínálgatta a hirtelen learatott gyommezőt a kíváncsi szarvasnak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)