Kacaj

Itt van a kacaj a pocakomban. És nevet!

Piroska és a farkas

Úticél: Nagymama
(még csak félkészen) 

Welcome

Ajándéknak készült

Reggeli eligazítás

"Én itt maradok olvasok anyának, te pedig hozzál kávét."

(Szonja mondta Apának) 

A városban jártunk

Tegnap gondoltam egyet és leparkoltam az autót a város szélén majd busszal mentünk tovább a millennáris parkba. Nem bántam meg, mert úgy tűnik nagy élmény volt Szonjának.

Ma ezt rajzolta a következő kommentárral: 

"Itt a busz és itt vannak az ülések. Rajta van Szonja (középen), és kapaszkodik. Így. Aztán anya is itt van (jobbra), ő is kapaszkodik. És fogja a kezem. És apa is itt van (jobb legszélén). Ő nevet. Meg Anita is itt van (bal legszélén). Neki ilyen haja van. Meg koronája is van (az a gombóc a fején). Szonjának is van koronája, meg anyának is, meg apának is. Kiszínezem őket, így. És Gábor is ide ül Szonja mellé. Rajzolok kerekeket is a busznak. Így. Egy, kettő, négy, három, hat, nyolc, tíz kereke van! Meeenyi sok kerék! És itt figyel valaki: a napocska! A napocska nevet és süt ránk. Neki is rajzolok lábat. Meg kezet."

Szép vagy, csini vagy

Ha kiruccanunk valahová, kicsinosítom magam és amikor Szonja meglát, elismerően közli:  

"Szép vagy, csini vagy!"

Merthogy itthon: pólóban, térdnadrágban, a hónapok óta tartó szomszéd építkezés által megtépázott idegekkel valahogy így festek... Szonja ilyenkor is próbálja menteni a helyzetet, de csak annyit mond:

"Szép vagy!" 

Vidéken az élet

"Figyelem, figyelem asszonyok! Megérkezett a tollfelvásárló! Mindenféle tollakat felvásárolunk! Dunnákat, párnákat, kacsatollat, libatollat, régi használt tollakat, hagyaték tollakat! Bárkinek bármilyen toll van eladó, tessenek szólni, vagy kézzel inteni, és itt helyben a kocsinál átvételre kerül a sor! "

 

Még sose volt alkalmam látni a sofőrt. Én mindig egy nénit képzelek oda, pedig a valóságban bizonyára az ő 40-es agglegény fia vezet és egy régi kazettáról megy a szöveg. :)

Az elmúlt hónapokban beindult a forgalom az utcánkban. Biztosan a nyár az oka. 

A városi dudálás, szirénázás már a múlté, el is felejtettem milyen az. (Pedig az előző lakásunk előtt félóránként elhúzott egy vijjogó autó. No meg több ezer ki-be utazó az M1-M7-esen...) Szonja is felejt, mert ha azt hallja, hogy: "Nééééénóóóóó!" csak néz és azt kérdezi: "Ez mi?"

A falusi életet választva új hangokhoz kellett szoknunk, ami, hogy is mondjam, felettébb szórakoztató. Először is meg kellett szoknunk a csendet. (nehezebb volt, mint gondoltam...)

Aztán az építkezésekre tartó teherautókat, markolókat, betonkeverőket, darukat. A munkások káromkodását. A kutyák ugatását. A szombat délutáni fűnyírókat. A lovastanyára tartó traktorokat. Minden kedden 11-kor a kukásautót. A "tiii-ti-tiii-ti-tiiii-tiii-tiiiiii" fagyisautót, amit nyáron a 40 fokban az egész utca megrohamozott. 

  Szonja: "A fagyisautót egy bácsi vezeti. Én egy csokisat kérek."

A tejesautót, amiből gyerekhangon üvölt a "Boci, boci tarka se füle se farka, oda megyünk lakni, ahol tejet kapni" örökzöld. 

Szonja: "Boci boci tarkát énekelnek a lányok"

 

De a kedvencem a fenti tollasautó!!! :D A leglehetetlenebb időpontokban bukkan fel. Nemrég sikerült végighallgatnom a hirdetés teljes szövegét - kb. 50-szer egymás után - így már kívülről fújtam, mire végre elhagyta az utcát. Szívem szerint kiküldtem volna Szonját egy golyóstollal...