"Figyelem, figyelem asszonyok! Megérkezett a tollfelvásárló! Mindenféle tollakat felvásárolunk! Dunnákat, párnákat, kacsatollat, libatollat, régi használt tollakat, hagyaték tollakat! Bárkinek bármilyen toll van eladó, tessenek szólni, vagy kézzel inteni, és itt helyben a kocsinál átvételre kerül a sor! "
Még sose volt alkalmam látni a sofőrt. Én mindig egy nénit képzelek oda, pedig a valóságban bizonyára az ő 40-es agglegény fia vezet és egy régi kazettáról megy a szöveg. :)
Az elmúlt hónapokban beindult a forgalom az utcánkban. Biztosan a nyár az oka.
A városi dudálás, szirénázás már a múlté, el is felejtettem milyen az. (Pedig az előző lakásunk előtt félóránként elhúzott egy vijjogó autó. No meg több ezer ki-be utazó az M1-M7-esen...) Szonja is felejt, mert ha azt hallja, hogy: "Nééééénóóóóó!" csak néz és azt kérdezi: "Ez mi?"
A falusi életet választva új hangokhoz kellett szoknunk, ami, hogy is mondjam, felettébb szórakoztató. Először is meg kellett szoknunk a csendet. (nehezebb volt, mint gondoltam...)
Aztán az építkezésekre tartó teherautókat, markolókat, betonkeverőket, darukat. A munkások káromkodását. A kutyák ugatását. A szombat délutáni fűnyírókat. A lovastanyára tartó traktorokat. Minden kedden 11-kor a kukásautót. A "tiii-ti-tiii-ti-tiiii-tiii-tiiiiii" fagyisautót, amit nyáron a 40 fokban az egész utca megrohamozott.
Szonja: "A fagyisautót egy bácsi vezeti. Én egy csokisat kérek."
A tejesautót, amiből gyerekhangon üvölt a "Boci, boci tarka se füle se farka, oda megyünk lakni, ahol tejet kapni" örökzöld.
Szonja: "Boci boci tarkát énekelnek a lányok"
De a kedvencem a fenti tollasautó!!! :D A leglehetetlenebb időpontokban bukkan fel. Nemrég sikerült végighallgatnom a hirdetés teljes szövegét - kb. 50-szer egymás után - így már kívülről fújtam, mire végre elhagyta az utcát. Szívem szerint kiküldtem volna Szonját egy golyóstollal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése