Szonját is utólérte a Bogyó és Babóca láz. No, nem most, már egy jó ideje. Ha könyvesboltba megyünk, beül a kanapéra egy-két (vagy három) könyvvel és olvasgat, amíg én is körülnézek a boltban. Néha felkiált: "Anya, Te hol vagy?" és vad integetésemre nyugodtan visszabújik a könyvekbe. De pár héttel ezelőtt a végtelen kötetnyi Bogyó és Babóca mellett felfedezett újabb végtelen mennyiségű vaskos kötetet, ami kísértetiesen hasonlít kis kedvenceire. Miután felvilágosítottam, hogy ez nem Bogyó és Babóca, hanem Anna, Peti és Gergő, kíváncsisággal kezdte felfedezni az új világot. Szerencsére eddig esze ágában sem volt megvetetni ezt a rengeteg könyvet (csak egy-két kötet van meg ebből is, abból is), és úgy gondolta ő is, hogy ez jól van így, hogy heti egyszer átlapozhatja őket a könyvesboltban. De legutóbb:
- Anya, ezt a lila Anna, Peti és Gergőt hazavisszük.
- Nem, Szonja, ez a könyv most itt marad, itt olvasgathatod legközelebb is.
- De én EZTszeretném!
- Akkor majd írunk a Télapónak, hogy szeretnél ilyet, jó?
- Jó. Akkor ezt most beteszed a kosárba, kifizetjük, becsomagoljuk papírba és elvisszük a Télapónak. A Télapónak ez jó lesz. És akkor majd megkapom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése