Nagybetűs

-1., 0. nap - kislétszámú vegyes csoportban

1. 2. 3. 4. nap az igazi kiscsoportban

ébredés időpontja -  oviba érkezés - udvarra menetel - ebéd után

Kalandos első hetünk volt az óvodában. A fenti táblázat is mutatja, igencsak hullámzó volt a hangulat. (elalvás, izgalom, hiszti, sokk, meglepetés, sírás, szomorkodás, jókedv meg minden) És eljött a nap, amitől féltem: Szonja oviban, én itthon. És el is telt. Ihiiiiszonyatosan lassan! Tényleg megállt és visszafordult az idő. A saját szememmel láttam!

Péntek reggel volt a 6. napunk. Az előző 5 napon bemehettem vele, és napról napra egyre több időre elengedtek. Ma már csak be kellett kísérnem reggel és eljönnöm. Tudta ő is, én is. Reggel az autóban mondta:

- Anya, inkább menjünk haza!

- De Szonja, csak most érkeztünk meg az oviba.

- De a gyerekek hangosak! 

Indult a gombóc, legszívesebben visszaugrottam volna a kocsiba és vittem volna világgá. De nem tehettem. Bementünk, elbúcsúztunk egymástól. Visszakukucskáltam az ajtón, láttam, sírásra áll a szája. Rohantam kifelé az oviból, nehogy meggondoljam magam a világgá szöktetés megvalósításában. Agyaltam, mi lehet vele, alig vártam, hogy mehessek érte. Sütöttem a minipalacsintákat és néztem az órát szinte percenként. 11:15. 11:20. 11:23. 11:32. 11:45. 11:47. 11:49. 11:50. 11:52. 11:55. 11:55. 11:56. 11:57. 11:58. 11:59. 12:01. 12:04. 12:01. ...12:01???? Na, ekkor elegem lett, nem bírtam tovább, tudtam, hogy 12:20-ig zárva a kapu, de mennem kellett. 12:08-kor már az autóban ültem, 12:12-kor már a kapuban topogtam. Zárva. Mikor kinyitották, igyekeztem nem rohanni. Szonja a folyosón ült a többiekkel és énekeltek. Először csak nézett, végül mégis a nyakamba ugrott, de csak egy pillanat volt, ment is vissza énekelni. Megnyugodtam.

A hét folyamán a beszoktatás alatt szereztem pár kis barátnőt, Szonja meg egy egész rajongótábort. Ma kifelé jövet az oviból az utcán egy nagycsoportos kislány odarohant hozzánk. Átölelte, felkapta és megpörgette Szonját: "Szonjaaaaa!" örömujjongással. És Szonja - akire eddig ha csak rá mert nézni egy gyerek a játszótéren, sírva fakadt - most úgy tűnik élvezi a figyelmet.

Beültünk az autóba:

- Anya, menjünk vissza az oviba!

Szóval túl vagyunk az első héten. Nem volt ugyan könnyű, de én sokkal rosszabbra számítottam. A reggeli ébredésekkel még vannak gondok és a hisztik is sűrűsödnek, de mire iskolás lesz, belerázódunk...