Sokat beszélgettünk Szonjával arról, milyen lehet az élet Finnországban. (számára hasonlóan misztikus nép a finn, mint a francia, bár a furcsa dolgokat egyértelműen a franciákhoz sorolja. Szóval ha valami fura, akkor az biztosan francia, de mi van a finnekkel?) Mivel Szilárd egy héttel korábban érkezett a messzi északra, kaptunk friss információfoszlányokat a finn életről. Például: látott teknősbékát sétáltató kislányt az utcán, sirályokat, és mókusokat is a városban.
Szonjának elmeséltem, hogy a finn mókusok bizonyára olyan ügyesek, hogy mókuswc-be pottyantanak. (félreértés ne essék, csak a wc-be kakilás természetességéről próbálom meggyőzni egy ideje és gondoltam hátha... megér egy mesét, hogy ne szorongassa napokig...) Természetesen le is kellett rajzolonom, hogy is történhet ez lépésről lépésre. Aztán ő is lerajzolta, kiegészítette pár részlettel és elmesélte, ami szerinte és szerintem is nagyon vicces lett! :)
1. Mókus sétál - lá-lá-lááá-lá-lááá-láá
2. Észreveszi, hogy kakilni kell - ó!
3. Fog egy könyvet és szalad a wc-re
4. Olvasgat a wc-n és közben potyognak a mókusbogyók
5. Egyik kezében wcpapír, amivel megtörli a fenekét, a másikkal földimogyorót rágcsál
6. Lehúzza a wc-t, a kakák vidáman úszkálnak a vízben
Aztán egy éjjel megérkeztünk a napfényes Helsinkibe és a sok érdekes dolog azonnal természetes lett számára. Már kétszer beszélgettük arról, hogy meddig maradunk, és mindig arra jutott, hogy ő már nem akar hazamenni soha, mert jó itt lenni. Tényleg sokkal nyugodtabban és önállóbban viselkedik, mint otthon. Nekem is meg kell szoknom pár dolgot: az éjszakai világosságot például. Azt, hogy nincs durakodás a buszmegállóban (hanem sorbanállás) mert mindenkinek jut hely a buszon. Ha ki van írva, hogy 5 perc múlva jön a vonat, akkor az 5 perc múlva itt is lesz. Nem kell lezárni a biciklit a bolt előtt, mert eszébe nem jutna senkinek ellopni. Az, hogy a finnek rövidnadrágban és trikóban vannak, az azt jelenti, hogy én vegyek föl nyugodtan hosszú nadrágot, vékony pulcsit, mert max.18 fok körül lehet odakint. És lakáskulccsal nyílik a szelektív konténerek teteje a ház előtt! Bármerre nézek, erdőt látok, még itt a városban is! Szóval van sok dolog, amit könnyű megszokni és ami majd hiányozni fog otthon... :) Viszont egy jó kávét már szívesen innék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése