Pár komoly kérdés Szonja 4 éves kis fejéből és a szokásos komolytalan szórakoztatók:
- Anya, miért vannak a gyerekek?
***
- Anya, miért vannak az emberek?
(erre nem is tudtam választ adni...)
***
- Anya, a csigának van füle? Hallja, ha dörög az ég?
***
- Anya, ha egy kerekesszékesnek pisilni vagy kakilni kell, akkor, hogy ül át a wc-re? Hiszen rossz a lába, nincsen benne csont, és összecsuklik, ha feláll.
***
Hintázás közben:
"Apa, olyan magasra lökj, mint amilyen messze Kaposvár van! ...vagy nem is! Mint amilyen messze Mexikó van Finnországtól!"
***
Reggelinél kivételesen a konyhaablakkal szemben ültem le - ami Szonjának persze azonnal feltűnt és meg is jegyezte, hogy nem a helyemen ülök. Néha felnéztem, néztem a tiszta, kék eget, az égigérő fenyőket. Közben Szonjával beszélgettünk, eszegettünk, ittam a kávét és megbeszéltük, hogy ha már végre ilyen jó idő van, akkor lemegyünk hintázni. Mikor megint kinéztem, tele volt felhőkkel az ég:
- Mik ezek a felhők??? - zsörtölődtem.
- Azért jöttek, hogy nézhesd őket, Anya! - kaptam a választ.
***
- Mi az a bőrigázás? - kérdezte Szonja az autóban, miután kb. százszor meghallgattuk már a Kolompos CD-t, amin Levente és a gyerekek épp bemenekülnek az eső elől, "jaj mindjárt bőrig ázunk!" felkiáltással.
- Az, amikor annyira megázunk, hogy átázik a ruhánk is, és a bőrünk is vizes lesz. - adtam hátra a választ.
- Aha, értem! - és hallgatta tovább a CD-t, mi meg közben
Szilárddal meg is beszéltük, hogy nahát, mennyi kifejezést ismer már Szonja és milyen sokat el kell még magyarázni neki.
Szilárd: - De azért sok dolgot a kontextusban is ügyesen felismer és megért.
Én: - Hát azért ő még kicsi, úgyhogy szerintem még csak a szövegkörnyzetben...
És ezen nagyon jót elkacarásztunk és Szonja megkérdezte, hogy min nevetünk. És elmagyaráztuk, de persze nem értette. :)
***
Nagyon fújt a szél, gyorsan úsztak a felhők az égen, néha eltakarva a napot. Szonja figyelte egy darabig a hintából, majd megszólalt:
- Hú, de gyorsan szaladnak a felhők, és a Nap néha biztosan felkapaszkodik rájuk!
***
Mióta Helsinkiben vagyunk, minden egyes alkalommal, amikor vonatra szállunk elhangzik a kérdés: "Anyaaaa, mikor utazunk már emeletes vonattal?"
Elmagyarázom minden egyes alkalommal, hogy nem, nem áll meg az a kiszemelt emeletes vonat a mi megállónknál, ezért valószínű soha. De nem fogadta el, ezért miután percenként ötször tette fel a kérdést - nem szoktam ilyet - de azt válaszoltam, hogy:
- Majd akkor, ha piros hó esik.
- De nem is szokott piros hó esni! - ellenkezett.
- Akkor? - nevettem el magam.
Majd pár perc múlva beszélt valamit a piros ruhás Télapóról meg a hóról, úgyhogy szerintem megmagyarázta magának, hogy nem reménytelen a dolog.
***
"Nem ezzel a vonattal leszünk ott pikk-pakk, hanem a nagyongyorsvonattal!"
***
A turkui várban egy idő után megunta a nézgelődést és a sokadik, "Nézd, Szonja" kezdetű mondat után megkaptuk a kritikát:
- Igen, minden szép volt, mehetünk! - hadarta és húzott maga után, jelezve, hogy ezen a ponton neki elég volt a turistáskodásból. :D
***
Szo: - Miért nem mehetünk be a templomba?
A: - Mert mise vagy istentisztelet van.
Szo: - Mise? Vagy kristálytiszte...án??? Mi az a mise?
A: - Amikor az emberek és a pap a templomban együtt imádkoznak, ... - kezdtem.
Szo: - Miiiit? Unatkoznak?
***
"Nézd Anya, ott egy borzcinke!" - mutatott egy veréb méretű, fekete-fehér madárra.
De láttunk jámborszarvast is az állatkertben. :)
***
"Mi az a bóklászás? Azt hittem amikor a bogarakat vadásszuk, az a bóklászás."
***
- Most nincs szél, így nem tudunk sárkányt eregetni, Szonja.
- De a tengerparton, egy sziklán, teregethetünk sárkányt!
***
- Szonja, kacsaláb vetted fel a szandált.
- De olyan gyönyörű így, Anya! Egymásra néznek a szandálcsatok!
***
Activity-ztünk Szonjával, és egy szomorú kisfiúfej kártyát húzott, ezt kellett kitalálnom. Egy bekötözött lábú, szomorú kisfiút rajzolt és miután kitaláltam, elmagyarázta, hogy: "Azért szomorú, mert fáj a lába és be van neki ragasztva. De nem tyúkszem, hanem krokodilszem van a lábán. Az fáj neki. És ezért szomorú."
***
"Hát Anya, én egy kicsit hajléktalan vagyok, mert nincsenek kollégáim."
***
"Anya, mi lenne, ha felhívnánk a húsvéti nyuszit?"
***
Strandolni indultunk délután. "Anya, épp olyan az idő, hogy a mókus és a nyuszi teadélutánt rendezhetnek."
***
Szonjának ébredés után sokkal nagyobbak a szemei, mint általában és ha fáradt, akkor pörög ezerrel, vihog és "szét van csúszva". A strandról hazaérve az utóbbi tüneteket produkálta , és hisztisen kikérte magának:
"Nem vagyok összecsúszva, nézd a szemem mekkora!"
