Világkép

Pár komoly kérdés Szonja 4 éves kis fejéből és a szokásos komolytalan szórakoztatók:

- Anya, miért vannak a gyerekek?

***

- Anya, miért vannak az emberek?

(erre nem is tudtam választ adni...)

***

- Anya, a csigának van füle? Hallja, ha dörög az ég?

***

- Anya, ha egy kerekesszékesnek pisilni vagy kakilni kell, akkor, hogy ül át a wc-re? Hiszen rossz a lába, nincsen benne csont, és összecsuklik, ha feláll.

***

Hintázás közben:

"Apa, olyan magasra lökj, mint amilyen messze Kaposvár van! ...vagy nem is! Mint amilyen messze Mexikó van Finnországtól!"

***

Reggelinél kivételesen a konyhaablakkal szemben ültem le  - ami Szonjának persze azonnal feltűnt és meg is jegyezte, hogy nem a helyemen ülök. Néha felnéztem, néztem a tiszta, kék eget, az égigérő fenyőket. Közben Szonjával beszélgettünk, eszegettünk, ittam a kávét és megbeszéltük, hogy ha már végre ilyen jó idő van, akkor lemegyünk hintázni. Mikor megint kinéztem, tele volt felhőkkel az ég:

- Mik ezek a felhők??? - zsörtölődtem.

- Azért jöttek, hogy nézhesd őket, Anya! - kaptam a választ.

***

- Mi az a bőrigázás? - kérdezte Szonja az autóban, miután kb. százszor meghallgattuk már a Kolompos CD-t, amin Levente és a gyerekek épp bemenekülnek az eső elől, "jaj mindjárt bőrig ázunk!" felkiáltással.

- Az, amikor annyira megázunk, hogy átázik a ruhánk is, és a bőrünk is vizes lesz. - adtam hátra a választ. 
- Aha, értem! - és hallgatta tovább a CD-t, mi meg közben 
 Szilárddal meg is beszéltük, hogy nahát, mennyi kifejezést ismer már Szonja és milyen sokat el kell még magyarázni neki. 

Szilárd: - De azért sok dolgot a kontextusban is ügyesen felismer és megért.

 Én: - Hát azért ő még kicsi, úgyhogy szerintem még csak a szövegkörnyzetben... 
És ezen nagyon jót elkacarásztunk és Szonja megkérdezte, hogy min nevetünk. És elmagyaráztuk, de persze nem értette. :)

***

Nagyon fújt a szél, gyorsan úsztak a felhők az égen, néha eltakarva a napot. Szonja figyelte egy darabig a hintából, majd megszólalt:
- Hú, de gyorsan szaladnak a felhők, és a Nap néha biztosan felkapaszkodik rájuk!


***

Mióta Helsinkiben vagyunk, minden egyes alkalommal, amikor vonatra szállunk elhangzik a kérdés: "Anyaaaa, mikor utazunk már emeletes vonattal?"
Elmagyarázom minden egyes alkalommal, hogy nem, nem áll meg az a kiszemelt emeletes vonat a mi megállónknál, ezért valószínű soha. De nem fogadta el, ezért miután percenként ötször tette fel a kérdést - nem szoktam ilyet - de azt válaszoltam, hogy:
- Majd akkor, ha piros hó esik.
- De nem is szokott piros hó esni! - ellenkezett.
-  Akkor? - nevettem el magam.
Majd pár perc múlva beszélt valamit a piros ruhás Télapóról meg a hóról, úgyhogy szerintem megmagyarázta magának, hogy nem reménytelen a dolog.

***

"Nem ezzel a vonattal leszünk ott pikk-pakk, hanem a nagyongyorsvonattal!"

***

A turkui várban egy idő után megunta a nézgelődést és a sokadik, "Nézd, Szonja" kezdetű mondat után megkaptuk a kritikát:
- Igen, minden szép volt, mehetünk! - hadarta és húzott maga után, jelezve, hogy ezen a ponton neki elég volt a turistáskodásból. :D

***

Szo: - Miért nem mehetünk be a templomba?
A: - Mert mise vagy istentisztelet van.
Szo: - Mise? Vagy kristálytiszte...án??? Mi az a mise?
A: - Amikor az emberek és a pap a templomban együtt imádkoznak, ... - kezdtem.
Szo: - Miiiit? Unatkoznak?

***
"Nézd Anya, ott egy borzcinke!" - mutatott egy veréb méretű, fekete-fehér madárra.
De láttunk jámborszarvast is az állatkertben. :)

***

"Mi az a bóklászás? Azt hittem amikor a bogarakat vadásszuk, az a bóklászás."


***
- Most nincs szél, így nem tudunk sárkányt eregetni, Szonja.
 - De a tengerparton, egy sziklán, teregethetünk sárkányt!

***

- Szonja, kacsaláb vetted fel a szandált.
- De olyan gyönyörű így, Anya! Egymásra néznek a szandálcsatok!

***

Activity-ztünk Szonjával, és egy szomorú kisfiúfej kártyát húzott, ezt kellett kitalálnom. Egy bekötözött lábú, szomorú kisfiút rajzolt és miután kitaláltam, elmagyarázta, hogy: "Azért szomorú, mert fáj a lába és be van neki ragasztva. De nem tyúkszem, hanem krokodilszem van a lábán. Az fáj neki. És ezért szomorú."

***

"Hát Anya, én egy kicsit hajléktalan vagyok, mert nincsenek kollégáim."

***

"Anya, mi lenne, ha felhívnánk a húsvéti nyuszit?"

***

Strandolni indultunk délután. "Anya, épp olyan az idő, hogy a mókus és a nyuszi teadélutánt rendezhetnek."

***

Szonjának ébredés után sokkal nagyobbak a szemei, mint általában és ha fáradt, akkor pörög ezerrel, vihog és "szét van csúszva". A strandról hazaérve az utóbbi tüneteket produkálta , és hisztisen kikérte magának:

"Nem vagyok összecsúszva, nézd a szemem mekkora!"