Megint találkoztunk egy mókussal a játszótéren. És nem makkot, nem tobozt, nem mogyorót rágcsált, hanem egy óriási gombát tartott a kezében, amit elégedetten majszolt! Óvatosan és csendben közelebb lopakodtunk (már amennyire csendben Szonjával lehet), és bár nem mentünk túl közel, mégis észrevett minket és ijedtében kiejtette a gombát a kezéből. Amikor ez feltűnt neki két ággal fentebb, megtorpant, kétségbeesetten nézett a gomba után, látványosan toporzékolt egyet, majd dühösen ránkmeredt, végül duzzogva felugrabugrált az égigérő fenyőn. Szerintem a mai napig emleget minket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése