Újabb érdekes témakörhöz érkeztünk pár hónapja. A halál és a vallás témakörtől kissé eltávolodtunk (vééégre) és egy ideje már a szerelemről kérdezget. Ez azért jóval könnyedebb téma az előző kettőnél.
Azért megjegyzem egy 5 és fél évessel zajlanak ezek az elmélkedések. :)
Egy este lefekvés előtt:
- Anya, neked már az oviban is Apa volt a szerelmed?
- Nem, Szonja akkor még nem ismertem Apát.
- Hogyhogy?
- Úgy, hogy másik oviba jártunk. Én Martfűn, ő Mindszenten.
- Akkor honnan tudtad, hogy ő lesz a férjed?
- Akkor még nem tudtam...
***
Egy másik estén:
- És akkor ki volt szerelmed az oviban, Anya?
- Megsúgom.
- És hogyhogy nem ő a férjed?
- Mert az régen volt. Azóta lett másik szerelmem. Az embernek több szerelme lehet az életben, de általában nem egyszerre. Egyszerre egy szerelme van.
- Óóóó, Anya... az baj!
- Mi ezzel a baj?
- Az a helyzet, hogy nekem most három szerelmem van...
- Oh, vagy úgy! Az még jobb...
***
Egy reggel ébredés után. (bal lábbal persze...)
- Ez életem legborzasztóbb napja. - nyafog fájdalmasan Szonja.
- Hát reméljük, hogy ennél rosszabb nem lesz. Mi a baj?
- Utálok óvodába menni. Az egyik fiú mindig csúnyán beszél... - puffog a reggelije fölött.
- Mondtam már, hogy szólj neki, hogy ne beszéljen így.
- Már mondtam neki, Anya.
- Akkor meg ne foglalkozz vele, kislányom.
- De mindig jön utánam...
- Persze, mert biztosan szerelmes beléd. - zárom rövdre a témát.
- Hát én is szerelmes vagyok egy (másik) fiúba és én mégsem megyek utána! - csattan fel felháborodottan.
- Mert te lány vagy. A lányok másképp szerelmesek. - és nem bírom ki mosolygás nélkül.
Pár perc múlva felsóhajt.
- Jahjjj... Már megint az a fiú jár a fejemben, amelyik csúnyán beszél. Odamegyek hozzá és megmondom neki: "Most már tényleg az agyamra mész! Én másba vagyok szerelmes."
***
Focipályán a korláton minden délután csimpaszkodás, forgolódás, mindenféle mutatványok bemutatása zajlik a kis és nagylányok körében.
- Anya, képzeld! Átfordultam a korláton és leestem.
- Előfordul... megütötted magad?
- Nem. De tök ciki volt.
- Mi volt ciki? - nézek rá kuncogva.
- Az, hogy ott állt egy fiú és látta. De ő azt mondta nekem: Húúú, ez nagyon menő! Pedig csak leestem, Anya...
És még pár gondolat. Nem szerelemről.
- Miért futnak a lányok a focipályán, Anya?
- Mert tesióra van, Szonja.
- Tesi? Mi az a tesi?
- Testnevelés.
- Így nevelik a testüket?
***
Délutáni csendespihenő. Szonja nem alszik, de az ágyában fekszik pár könyvvel, és beállítottam az ébresztőóráját, hogy egy óra múlva jelezze, hogy felkelhet. (Mert egyébként kétpercenként kikiabál megkérdezni, hogy: "Kelhetek?")
- Anya! Valami baj van az órával! - kiabál ki a szobájából.
- Mi baj vele? - kiabálok vissza.
- Az óra folyton... úgy percenként... váltogatja a számokat!
***
Este az m2-n egy kedves női hang elbúcsúzik a gyerekektől, és Szonja ezt mindenképp szereti meghallgatni: "Kedves Gyerekek! Nincs több mese mára, bújjatok az ágyba. Holnap újra várunk Titeket a mesevilágba."
- Anya, reggel mikor kezdődnek a mesék?
- Nem tudom. Elég korán. Akkor te még alszol.
- Vajon akkor mit mond a néni?... kis gondolkodás után:
- Tudom mit mondhat: "Kedves Gyerekek! Kezdődnek a mesék. Üljetek a tévé elé!"
***
Egy kedves kislányos káromkodás:
"Az Isten áldott kutyáját!"
***
- Anya, mit szólnál hozzá, ha a hangyák kopogós cipőben járnának?
- Háááát, elég nagy hangzavar lenne most itt a konyhában...
***
"A konferenciás tengeren is túl, ahol a muklafarkú malac túr."
***
- Ez fénykiverős filc?
- Sorkiemelőre gondolsz, Szonja?
- Igen, arra. A kék elromlott! Nem veri ki a kéket. De a sárga igen!
***
- Hé, Anya, nézd! Olyan gyorsan futok, hogy lehagyott az árnyékom!
- Akkor lassú vagy! Tessék belehúzni!
***
Auóban ülve:
"Amikor esik az eső, szeretem nézni az esőcseppeket, ahogy csúsznak lefelé az ablakon."
***
"Anya, Márton nap van, úgyhogy ma libasorban megyünk."
***
Autóban:
- Hallgassunk zenét! - jön az utasítás a gyerekülés felől.
- Ne, most csendet hallgassunk inkább. - mondom.
- Szerintem is! - szól Szilárd is. Megszavaztuk! Kettő az egy ellen!
- Aaaahhh. Ez nem igazsag! - puffog hátul Szonja.
Pár pillanat múlva:
- De van egy csomó angyal is az autóban. Ők is zenét akarnak hallgatni. Csak ők láthatatlanok. Légyszi! - kérlel határozottan.
(Ő nyert. Ügyes húzás. Bekapcsoltam a zenét.)
***
- Menjünk játszótérre Anya!
- Most nem megyünk Szonja, mert csak egy vékony pulcsi van rajtam és fázok. És különben is már sötétedik.
- Akkor menjünk be oda a gazdaságba, kérdezzük meg van-e birkájuk és adnának-e esetleg neked egy kis puha báránybundát.
- Hm, én arra gondoltam, hogy kiveszem a kocsiból a kabátomat.
***
Reggel az ágyban, kezében a plüss rókáját nézegeti.
- Ennek a rókának fordítva van a szeme. Kívül barna és ez a fehér pötty a pupillája. Ez hogy lehet? - mutatja felém a rókát.
- Az nem a pupillája, az csak csillám. A fény, ami visszatükröződik a szemében. Ez azt jelzi.
- És nekem is van csilla a szememben?
- Csillám, Szonja, csillám! Nem csilla! - javítom ki nevetve.
-Anya. A te szemed is úgy van, hogy körbe fehér, aztán színes és benne a pupilla. De az fekete. És hol van benne a csillád? Az a fehér csík az?
- Igen. Valószínű az lesz az.
***
A Tisza-tóról hazajövet egy hídon suhantunk át éppen az autóval, minden irányban víz körülöttünk:
" Húúúú, de széééép! Mennyi delfin!"
