Az idén sokszínű őszünk volt. Október végén nyíló ibolyákkal, levendulákkal, pitypangokkal, hemzsegő méhekkel, poloskákkal, katicákkal, imádkozósáskákkal, vérszomjas szúnyogokkal, a reggeli napfényben fürdőző meztelencsigákkal a teraszon. De végül csak betört az igazi csípős hideg. Egy ilyen reggelen - épp, amikor oviba indultunk - Szonja rábukkant egy pici, fekete meztelencsigára a járdán. Nem napozott. Vacogott. Természetesen megsajnálta. És igaz, hogy már megint késésben voltunk, és hiába ígértem meg, hogy visszajövök és kerítek neki egy meleg helyet, nem hagyta magát. Szóval amilyen gyorsan lehetett, keresett egy pici falevelet és óvatosan ráterítette a hátára és duruzsolt neki valami kedveset. Így. Elkéstünk. Hát most ezért. Szerintem megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése