Tegnap hazafelé autóztunk a 102-es úton. Tekergő hegyi utak, friss hó, körülöttünk suhanó fák, naplemente. Egy darabig a minden lejtőnél "ju-hhhúúúú!"-zó Szonja törte csak meg az idilli csendet. Egyik kanyar után, amikor kiértünk a fák közül, egy rókát láttam a havas domboldalon szaladni. Szonja épp a szarvasveszély táblával volt elfoglalva és ilyenkor mindig az utat lesi, hátha lát egy igazi szarvast. Szóval sikerült a rókáról lemaradnia.
És akkor eszembe jutott az a róka, akiről Szonja mesélt egyszer nekem. A róka, aki elment tyúkot lopni, de amint meglátta "áldozatát", azonnal beleszeretett, és a tyúk viszont. Úgyhogy megszöktette (végülis ellopta, csak nem ette meg) és boldogan éltek. És a lényeg, hogy a róka soha többé nem evett tyúkhúst. Valahogy így szólt a történet röviden. (Az ő előadásában persze hosszabb és szórakoztatóbb volt.)
Így most ők lesznek a februári oldalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése