Tavasz

Szombat délután a Kisvillában kávéztunk/kakaóztunk. 

Már nagyon rég kinéztem ezt a helyet azzal a sóhajjal, hogy de jó lenne egyszer itt rajzolni, de eddig csak egyszer, futtában jártam bent. Valójában egy finnországi kávézóra emlékeztet az oszlopos kis teraszával, de a Tündérbodár által rendezett nyári fesztivál egyik helyszínének is simán beillene. Szóval mesés kis hely. Szonja első reakciója a kert láttán, hogy húúú de jó lenne itt bújócskázni. Pedig még kopaszak a bokrok, fák, és ráadásul sötétedett is, szóval ezt elnapoltuk. Viszont bent az asztalon találtunk egy vödör ceruzát.

- Mit rajzolsz Anya?

- Egy lányt. Aki tündér. Mondjuk virágtündér. A neve legyen... Pollenka.

Van egy kis locsolókannája és ha megöntöz vele egy virágot, az különleges mintájú lesz. Szóval, ha látsz mondjuk egy pöttyös tulipánt, tudni fogod, hogy tündér járt a kertben.

- Ezt én is lerajzolom.

Aztán volt még szó repülni vágyó csigáról, kacagó felhőről, akinek a nevetéstől potyogó könnyeivel locsol Pollenka, egy kíváncsi békáról, a csavargó Cacáról és így tovább...

Hello tavasz! Viszlát tél!