Reggel

Egy majdnem átlagos péntek reggel a majdnem hatéves szemszögéből.

Szonja ma reggel épp a padlón csúszott-mászott kifelé a szobájából, majd felugrott az apja nyakába és cérnahangon közölte, hogy egy pók motoszkál a szivacs ugróiskolán. Én -  a pókfóbiás -  csak legyintettem a konyhából, hogy "Nyugi, biztosan csak ugróiskolázni támadt kedve, csak éppen senki nem játszik vele" és nyugodtan kavargattam a tovább a kávémat.

Majd reggeli után, cserébe a mai napos cetliért - ezt legközelebb kifejtem - lerajzolta nekem Szonja ezt a szituációt kicsit továbbgondolva: 

Póklány boldog, mert talált játszópajtást - egy másik igen termetes példányt - és láthatóan elég jó hangulatban készülnek az ugróiskolázásra. Szonja - frissen kirúzsozva?! - a madárfiókát eteti, miközben én elcsalom a másik újonnan beköltözött madarunkat és repülni tanítom. Vélhetőleg a nappaliban - mert ugye ott lóg a lámpa a fejünk fölött. Ja és ott a villanykapcsolón egy kisebb, félénk pók ücsörög és figyeli a viháncoló póklányokat.

A színes építőkockák a majd jóllakott kismadárnak vannak odakészítve, hátha ő is kedvet kap valami játékhoz.

Az ANYA 12-re nem kérdeztem rá. Bár testalkatom alapján a gyerekosztályon épp e korosztály ruhaméretéből szoktam válogatni magamnak, úgyhogy nem tévedett olyan nagyot a koromat illetően sem. Csak épp még kétszer annyit.