Még mindig tart a varázs

Szerencsére nem fogynak a komoly és szórakoztató gondolatok a már iskolás fejéből sem: 

Egy koppenhágai kávézóban ücsörögtünk Szonjával, beszélgettünk, kártyáztunk, rajzolgattunk, néztük az embereket.

- Isten vajon kitől született? - hangzott el egyszercsak a költői kérdés, és válaszra sem várva belekezdett a teremtő teremtését előadni. Miszerint óriás gyerekek gyurmáztak valahol a világegyetemben és Istent ők készítették el fehér gyurmából. És valójában nem csak egyet, többet is. És innen le lett vezetve az egész emberiség története, egészen addig, hogy "és akkor mi most itt vagyunk Dániában."

***

A Szemtanú sorozat kötetei közt az Ókori Egyiptom című könyv nagyon sokszor fordult már meg Szonja kezei közt. Én még korainak tartottam a dolgot, de valamiért mindig azt a kötetet vette magához. Koppenhágában egy múzeum mellett mentünk el, és kiderült, hogy van egyiptomi kiállítás is benne. Mindenáron meg akarta nézni. Be is mentünk. Az egyik teremben a piramisokról volt bemutató és, hogy hogyan építették. Meséltem neki egy-két dolgot, amire még halványan emlékszem művészettörténeti tanulmányaimból. Megnéztük a múmiákat, a halotti edényeket, ékszereket. Folyamatosan kommentáltam a látottakat. Amikor végeztünk, csak egy kérdése volt:

- Az egyiptomiaknak volt zsebkendőjük?

***

Anya, azt álomdtam, hogy felnőtt voltam és mentem az utcán és nyomkodtam a telefonom. Férjet kerestem. És akkor jött egy fiú, aki elkapott és megkérdezte: Lennél a feleségem? És megfogtam a karját és berántottam a kocsimba. Hazavittem és otthon beküldtem a szobába számítógépezni, hogy legyen egy kis nyugtom.

***

Hévizen sétáltunk egyik este, amihez Szonjának már nem sok kedve volt. Húsz perc után nyafogott, hogy menjünk már vissza. Közben elkérte a telefont, hogy lefényképezze a tér összes virágát. Egyesével. Majd egy szobor következett.

- Ő ki? Már meghalt?

- Azt írja a tábla, hogy ő Gróf Széchenyi István. Igen. Már meghalt.

- Jó, lefényképezem.

Továbbsétálva egy tűzfalon hatalmas festett vagy mozaikkép Szent Istvánról. 

- És ő ki? - kérdi Szonja.

- Képzeld ő is István.

- A gróf?

- Nem ez egy másik. Ő király volt. És igen, már ő is meghalt.

- Spirál István?

- Szonja, miért pont spirál?!

- Mert inspirál. 

És elmélyítette a hangját és rötyögve folytatta az utat: Én, Spirál István...

És sírtunk a nevetéstől.

***

A tordasi kalandparkban voltunk. Kisebb zsörtölődések zajlottak a kötélpályán, miközben kitartóan mászott.

- Szonja, mit morogsz folyton magadban? - kérdeztem.

- Jaj ezt a drótot csinálhatták volna selymesebbre. Beleszőhettek volna mondjuk selyemszálakat. Teljesen kipirosodott már a tenyerem!

***

(Elég korán) Reggeli közben:

- Mira szerintem már tud konfettálni.

- Mit csinálni? - kérdezek vissza.

- Azt hiszem konfettálni.

- Az valami akrobatikus dolog?

- Nem...

- Tudja lassan sütni a húst? Az konfitálás.

- Neem...

- Akkor be tud mutatni valamit hangosan? Az konferálás.

- Neeeem...

- Akkor konfettit szórni?

- Neeem, Anya! ...

- Kokettálni?

- NEM!

(és már mindhárman dőlünk a nevetéstől)

- Akkor mit tud?

- Tudod, azt, hogy al-ma.

- Ahhh... szótagolni?!

- IGEN!!!

***

- Anya, a másik oszály az A vagy Á?

- A

- Akkor miért mondja mindenki Á-nak? Hiszen az egy másik betű!

***

Vacsora közben:
- Anya, szerintem az orvvadászok azért "orrvvadászok" mert nagyon jó az orruk és sok állat szagát megérzik... Vagy sok orruk van és sokat vadásznak... 
- Hááát... Szonja, ez most, hogy jutott eszedbe? 
- Csak úgy. Az orromra gondoltam. És, hogy milyen lehet egy "orrvadász"...

***

Egy hónap iskola után, egy fáradt hiszti a hat éves szájából:

- És különben is mikor vesztek már végre nekem egy saját tabletet?! Meg egy telefont?!

(mondjuk azt nem tartom viccesnek, hogy ilyen egyaltaltalan az eszebe jut. de akinek 6 évesen informatika óraja van ugye, ami szintén nem vicces, inkább döbbenetes. szóval csak meglepett a dolog. ezt a kirohanást úgy négy évvel későbbre vártam.)

***

- Anya, egyszer én is leszek ügyeletes az iskolában?
- Igen, Szonja, majd ha felsős leszel.
- De én már felsős vagyok!
- Na ne mondd... Elsős vagy! Az még az alsó. De Regi például már felsős.
- Neeem anya. Én a másodikon vagyok, az van felül. Regi pedig alattunk. Azt hiszem a földszinten. Úgyhogy ő az alsós és én a felsős.

***

- Képzeld anya, ma nem csak angol óránk volt, hanem egy olyan nyelv, amit senki nem ért. 

- Halandzsa?

-Igen!

- Van halandzsa óratok is? Szuper! Mi meg régen csak oroszt tanultunk...

***

Szonja nagyon lassan készülődik reggelente.

- Szonja, te egy SLOW-mozgalom vagy...

- Igen én egy lómozgató vagyok...

***

Suli után, játszótéren.

- Anya, azt mondta Netti, hogy a fogtündér nem is létezik és, hogy csak a szülők cserélik ki a fogat pénzre vagy ajándékra.

- És szerinted ez igaz?

- Nem. Szerintem van fogtündér.

- Szerintem is.

- Akkor jó.

***

- Apa engem is vegyél fel! Nem vagyok nehéz, csak egy darabka vagyok anyából!