Egyik délelőtt játékkészítésbe fogtunk. A terv az volt, hogy hullámkartonra festünk állatokat, kivágom, kilyukasztgatom, és a lyukakon cipőfűzővel lehet majd fűzögetni. Egy egérmacit sikerült festeni - se nem egér se nem maci - de azért cuki lett és már majdnem elkészültünk, amikor eldugult a kék festékes tubus. Ütögettem, rázogattam, nyomkodtam. Semmi. Végül két kézzel, teljes erőből nyomni kezdtem a majdnem kész alkotás fölött és PLATTY! - az egész tubus kék rárobbant az egérmaci fejére. És persze az asztalra (amit szerencsére újságpapírokkal aláterítettem, hogy Szonja nehogy összekenje a fehér asztalt... ) Ő persze csak a papírra festett, ahogy kértem...
- Anya, mi lett a festékkel?
- Rárobbant, áááááá!
- Te most sírni fogsz?
- Eeeeh, igen... lehet...
- Anya, ne sírj inkább!
Eközben megveregette a hátam (jó erősen), megsimogatta a karom és adott egy puszit. Így hát nem sírtam. :)
Később leültem a géphez és megrajzoltam a többi állatot is, amit akartam, kifestettem biztonságos paint bucket eszközzel, így az asztal is tiszta maradt.
Íme.
Így nagyon egyszerű elkészíteni. Nyomtat, körbevág, (jó vastag kartonra felragaszt) fehér pöttyöket kilyukaszt, cipőfűzőt keres, és gyerek kezébe ad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése