Séta a tóhoz

Ha nem a saját szememmel látom, akkor el sem hiszem: a belvárosban totyogó vadlúdmama  és kicsinyei egy zebrán keltek át az úton. Mert ugye a szabály az szabály.

Üdvözlet

Hello nyár!

Két hete vagyunk itt és azóta várok erre a találkozásra. És végre ma, a nyár első napján találkoztam az első mókussal! Eddig csak szaladgáló nyuszikat és szélben vitorlázó sirályokat láttam itt a házak közt. Ma épp a játszótéren olvasgattam a földön ülve, amikor egy méterre tőlem megállt egy kíváncsi mókus, rámnézett, átugrott Szonja bringájára, ami a padnak volt támasztva és onnan hopp, föl a fára. Mire Szilárd és Szonja visszaértek az erdei sétájukról, a mókusnak már nyoma sem volt. Gondolom ment készülődni az esti tábortüzes mulatságra. Mert itt ma mindenki ünnepel és a terv szerint egész éjjel fent leszünk a nappal!

Felhőtévé

Délután egy közeli játszótéren kifeküdtünk egy nagy sziklára és bámultuk az eget. Néha felbukkant egy felhő és eltakarta a napot. Szonja szerint a Nap ilyenkor felhőtévét néz.

Felhőtévét? Az milyen?

Mi csak a felhőformát látjuk, de a Nap a mesét, ami benne megy.
Hát ilyen. :)

Kislány és kisnyuszi

Kép nélkül 3.

"Van egy csillag a póni szemében. Mert káprázik a szeme!"

****

Egy nemrég olvasott királylányos mesében démonokkal harcolt a királyfi és miután Szonja megkérdezte mik azok a démonok, nagyjából elmagyaráztam, hogy ők gonosz lények. Erre ő:

- Ha Sóskúton is lesz démon, előveszem a kardomat és kicsapkodom őt az utcára. Megkérem Gyurit, aki épp akkor ér haza, hogy üsse el a démont az autójával. Gyuri nagy levegőt vesz, beállítja gyorsra az autót és "elütje" a démont!

- De Szonja, nyugi! Démonok igaziból nincsenek, csak a mesékben! Mint ahogy sárkányok, boszorkányok és óriások sem léteznek. Ezeket csak kitalálták. A démont is.

- A törökök sem léteznek?

- De, a törökök olyanok mint a magyarok vagy a franciák.

- Akkor bele tudnak dobni a kútba?

****

Az autópályán másik útvonalon jöttünk hazafelé, erre Szonja előrekiált:

"Elveszítettük az irányt!"

****

- Szonja, nem tudnál egy picit csendben maradni?

- Nem, én tele vagyok hanggal!

****

Reggeli közben:

"Anya, képzeld el, hogy az angolok... nem, a franciák..., nem is, a japánok úgy mondják azt, hogy "nem", hogy "egyem-begyem".

****

Épp a vonathoz mentünk és a zebránál mellettünk két kínai lány beszélgetett. Láttam, hogy Szonja fülel és vigyorog. Egyszercsak hátraszólt a babakocsiból:

- Várom, hogy mikor mondják, hogy "Moi!"

- Nem fogják, Szonja, mert ők kínaiul beszélnek.

- Nem finnül? De hát Finnországban vagyunk, itt finnül beszélnek!

- Mi is Finnországban vagyunk, és mégis magyarul beszélünk!

****

Beültünk egy mexikói/steak bárba vacsorázni Helsinkiben.

- Szonja, mit kérsz enni?

- Mááákos gubááááát!

****

Morgolódtam, mert egy egész tekercs wc papírt beletömött a wc-be és el is dugult tőle a lefolyó... erre készített nekem egy DUPLO gombát és mindenttudó képpel átadta és odasúgta: 

"A gomba kalapjában van a boldogság, így nem leszel mérges!"

****

Szonja az erkélyen puffogott:

"Jaaaj, nem tudok olvasni ettől a gyereksírástól. Annyira undorító ez a hangzavar!"

****

DVD nézés közben egyszercsak:

- Hát sajnos anya, azt hiszem, ha én dolgozós leszek, akkor sem akarok kisbabát.

- De miért, Szonja?

- Mert félek a kisbabasírástól.

****

- Anya, nem baj, ha mégsem akarok kisbabát?

- Nem vagy elkésve semmiről, szóval nem olyan nagy baj. De miért nem akarsz?

- Hát mert az fáj, amikor kibújik.

****

Szonja keserves zokogással ébredt a délutáni alvásból.

- Mi baj? - kérdeztem.

- Hisztisre aludtam magaaaam!

****

- Anya, én is a te munkahelyeden fogok dolgozni. Megmondom Jázminnak az oviban, hogy én már nem jövök oviba, mert dolgoznom kell menni. A munkahelyeden megkérünk egy bácsit, hogy hozzon az asztalodra egy kicsi számítógépet és én azzal fogok rajzolni.

- Az én asztalomnál???

- Igen, egy asztalnál fogunk ülni.

****

Orvosi rendelő várójában csak mi ketten ültunk. Egyszercsak felsóhajt:

- Jaaaaj, de jó ez a kis nyugalom...

****

"Akkor szoktunk szerelmesítő dalt énekelni, amikor szerelmesek vagyunk."

****

"Anya, ideadod a fényképezőgépet? Lefényképezem a világot."

****

"Ha én felnőtt leszek, akkor ki lesz a gyereketek?"

****

"Anyának kocsikulcsa van, apának slusszkulcsa."

****

"Kakaóbuborékok szállnak a fejemben és kergetőznek a mókusokkal"

****

Bécs felé autózva átléptük a határt:

- Anya, ezek francia szélmalmok!

 - Miért lennének azok?

- Hát mert kék csíkok vannak rajta.

(a magyar oldalon csak fehér-pirosakat láttunk, de az osztrák oldalon tényleg voltak kék csíkok is, szóval kék-fehér-piros volt, de a zászlókat még nem ismeri, szóval véletlen egybeesés, de francia :) )

****

"Anya, odaadod a telefonodat? Akarok rajta hibát csinálni."

Repül a ... repül a ... repülőőőő!

A nyalókázás egy olyan kivételes esemény Szonja számára, amit mindig nagyon vár. Merthogy csak és kizárólag a repülőn kap nyalókát, azt is csak a gyerekorvos tanácsára. :) (Állítólag ha cukorkát vagy nyalókát szopogatunk fel- és leszállás közben, a fülkürt nyitva marad és nem dugul be.. Vagy valami ilyesmi. És mivel tavaly - amikor Brüsszelbe repültünk - épp egy középfülgyulladás közepén járt, ezt a tanácsot kaptuk. Bejött, meg se kottyant neki a nyomás.) Most is ez volt a terv, vettünk két nyalókat a reptéren, egyet neki, egyet nekem - merthogy az ő füle nem, de az enyém akkor 1 napra bedugult leszállás után.) Gondoltam ha neki működik, akkor nekem is. Szóval beszállás után alig várta, hogy nyalókázhasson, így mire felszállt a gép, legalább 140-szer megkérdezte, hogy: "Anya, mikor ehetem már a nyalókát?" Amikor felszálltunk, vígan nyalókáztunk, és végre fél perc csend lett. De hamarosan egy újabb érdekes dolog kezdte érdekelni: a repülőn minden ülés háttámlájába bele van rakva egy A4-es képes ismertető arról, hogy mit tegyünk, ha esetleg lezuhanna a gép. Természetesen jól látható helyre tették, hogy ha a gyerek lehajtja a tálcát, egyből az oxigén maszk szakszerű felhelyezését és a zuhanás közbeni pózt is jól lássa. Szonja minden egyes alkalommal, amikor lehajtotta a tálcát, hosszú percekig tanulmányozta a rajzokat és kérdezett: "Mit csinálnak ezek az emberek? És miért? És mi az a fejükön?" Gondoltam nem kell még tudni egy 4 évesnek, hogy a repülő lezuhanhat, ezért azt mondtam, hogy ha a gép túl gyorsan ereszkedne lefelé, akkor így kell ülni lehajolva, fejre tett kézzel, mint ahogy a rajz mutatja. Ezt kb. 10-szer megkérdezte és én kb. 10-szer ezt is válaszoltam. Útközben párszor dobált a gép és viharfelhőn mentünk át, s míg a többi gyerek nyöszögve sikoltozott hogy jaaaaaj, ő észre sem vette, rajzolgatott dudorászva. Nemsoká érezhetően gyorsan ereszkedni kezdtünk el lefelé, megkezdődött a landolás. Kezébe nyomtam a maradék nyalókát, én meg egy cukrot kezdtem szopogatni, de én már akkor nem hallottam semmit, csak sistergést és távoli hangokat. Egy kétnapos füldugulás vette kezdetét. Oldalra néztem és láttam, hogy Szonja összegömbölyödve ül az ülésében és előrehajolva fogja a fejét.

- Mit csinálsz Szonja? - kérdeztem.

- Hát túl gyorsan megyünk lefelé, és a papírra az van rajzolva, hogy akkor így kell ülni!

Szó sem volt zuhanásról, de hát így szálltunk le. :)

Sirály

Fagyi kalózok

Hello Helsinki!

Sokat beszélgettünk Szonjával arról, milyen lehet az élet Finnországban. (számára hasonlóan misztikus nép a finn, mint a francia, bár a furcsa dolgokat egyértelműen a franciákhoz sorolja. Szóval ha valami fura, akkor az biztosan francia, de mi van a finnekkel?) Mivel Szilárd egy héttel korábban érkezett a messzi északra, kaptunk friss információfoszlányokat a finn életről. Például: látott teknősbékát sétáltató kislányt az utcán, sirályokat, és mókusokat is a városban. 

Szonjának elmeséltem, hogy a finn mókusok bizonyára olyan ügyesek, hogy mókuswc-be pottyantanak. (félreértés ne essék, csak a wc-be kakilás természetességéről próbálom meggyőzni egy ideje és gondoltam hátha... megér egy mesét, hogy ne szorongassa napokig...) Természetesen le is kellett rajzolonom, hogy is történhet ez lépésről lépésre. Aztán ő is lerajzolta, kiegészítette pár részlettel és elmesélte, ami szerinte és szerintem is nagyon vicces lett! :)

1. Mókus sétál - lá-lá-lááá-lá-lááá-láá

2. Észreveszi, hogy kakilni kell - ó!

3. Fog egy könyvet és szalad a wc-re

4. Olvasgat a wc-n és közben potyognak a mókusbogyók

5. Egyik kezében wcpapír, amivel megtörli a fenekét, a másikkal földimogyorót rágcsál

6. Lehúzza a wc-t, a kakák vidáman úszkálnak a vízben

Aztán egy éjjel megérkeztünk a napfényes Helsinkibe és a sok érdekes dolog azonnal természetes lett számára. Már kétszer beszélgettük arról, hogy meddig maradunk, és mindig arra jutott, hogy ő már nem akar hazamenni soha, mert jó itt lenni. Tényleg sokkal nyugodtabban és önállóbban viselkedik, mint otthon. Nekem is meg kell szoknom pár dolgot: az éjszakai világosságot például. Azt, hogy nincs durakodás a buszmegállóban (hanem sorbanállás) mert mindenkinek jut hely a buszon. Ha ki van írva, hogy 5 perc múlva jön a vonat, akkor az  5 perc múlva itt is lesz. Nem kell lezárni a biciklit a bolt előtt, mert eszébe nem jutna senkinek ellopni. Az, hogy a finnek rövidnadrágban és trikóban vannak, az azt jelenti, hogy én vegyek föl nyugodtan hosszú nadrágot, vékony pulcsit, mert max.18 fok körül lehet odakint. És lakáskulccsal nyílik a szelektív konténerek teteje a ház előtt! Bármerre nézek, erdőt látok, még itt a városban is! Szóval van sok dolog, amit könnyű megszokni és ami majd hiányozni fog otthon... :) Viszont egy jó kávét már szívesen innék!