Ma délelőtt sokadik nekifutásra indultam neki a vasárnapi WAMP-nak. Kábé július óta próbálok odérni, de a sors valamilyen oknál fogva mindig úgy rendezte a vasárnapjaimat, hogy még véletlenül se jussak ki. De ma végre megtörtem a varázst.
Kellemes hűvös, enyhe napsütés. A budaörsi M1-M7 bevezetőn a külső sávban egy kis bordó kabrióra lettem figyelmes. Decemberben? Kabrió nyitott tetővel?! Biztos valami vagány gyerek megkapta apától az autót. Közelebb értem. Nagy meglepetésemre az autót egy fehérszakállú bácsi vezette, mellette pedig egy idősebb hölgy ült. Mindkettőjüknek nyugodt mosoly az arcukon. Mindketten sapka nélkül. (Pedig napsütés ide, napsütés oda, azért mégiscsak tél van...) És a hátsó ülésről egy igen méretes fenyőfa lógott ki. És biztosra veszem, hogy a csomagtartó meg volt pakolva a karácsonyi bejgli hozzávalóival. Mintha Mikulás és kedves neje készülődne a karácsonyra.
Néztem őket pár hosszú pillanatig és fülig ért a szám a következő fél órában. És most is, ha rájuk gondolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése