Beszélő paradicsomleves

 Tegnap a nagy családi karácsonyi menü megbeszélése közben elővettem anyu receptesfüzetét (a világ legfinomabb ételei vannak benne) és belelapozva megakadt a szemem a paradicsomlevesen. Gondoltam ez nem véletlen, hetek óta készülök rá, itt az idő, vacsorára ezt főzök. 

Általában nem szokta nagy siker övezni ezt a levest - szemben a többi zöldség(krém)levessel - , ezért ebbe nem is kezdek bele túl gyakran. Gyerekkoromban én is csak a menzás verziót szerettem. De mióta elsajátítottam a főzés tudományát majd egyszercsak felnőttem, (igen, ebben a sorrendben) a helyzet megváltozott. Finnországi nyarunk során is készítettem egyszer, és akkor - de csakis akkor - sikerült olyan igazi iskolás levest főznöm. Az Szonjának is nagyon ízlett. Akkor egyszer. Valószínű a bolti konzerv és a cukor-só megfelelő aránya a titok. Vagy ki tudja?! Mert én még nem jöttem rá.

Szóval tegnap anyu receptjét követve készítettem el. Illetve majdnem úgy. Csak az első lépésben tértem el: nem rizst vagy tarhonyát pirítottam, hanem kikészítettem a betűtésztát a konyhapultra. Olaj, liszt, pirosparika, HÁZI paradicsomszósz, víz, só, cukor, zellerzöld és végül a mágikus betűtészta. 

Serpenyőben pirítottam hozzá pár szelet kenyeret a tetején aranybarnára sült sajttal. Amikor Szonja végre az asztalhoz fáradt, a mostanában szokásos esti hiszti közepette közölte, hogy már megint borzasztó vacsorát készítettem, ő csak pirítóst fog enni. Illetve azt sem, mert sajt van rajta. Így. (Így kezdünk hozzá mostanság a vacsoráknak.) Nekem a türelmem és a jókedvem valami észveszejtő gyorsasággal elillant, mivel egy délutáni vásárláson is túl voltam az 5 és fél évesemmel. De ez egy másik történet... Szóval türelmem híján csendben maradtam, és a frissen érkezett Szilárdon volt a sor. Remek ötlete támadt. Megmutatta Szonjának, hogy ez a paradicsomleves nem egy sima leves, hanem beszélő paradicsomleves! Ha eszik belőle, a benne lévő betűk életre kelnek és mindenféle vicces szavak gurulnak ki az ember száján. Na, ez működött! Először csak halandzsaként, majd valóban vicces szavak szaladtak ki a szánkon minden egyes elfogyasztott kanál leves után. A pacsirtapukinál Szonja akkorát kacagott teliszájjal, hogy végigprüszkölte a terítőt, amit ma reggel mosolyogva tettem a szennyestartóba.

Tudom, tudom... az étel nem játék, de még soha, de SOHA nem volt olyan, hogy egy egész fazék paradicsomleves azonnal elfogyott volna. Tegnap igen! Fel is írom a füzetembe: Beszélő paradicsomleves :)