2012. március 31., szombat

Kép nélkül

Tavaszi nagytakarítás alkalmából előkerültek az asztalomon levő ötletgyűjtő dobozból Szonja elszólásai, történetei, ötletei, amikhez sajnos még nem volt időm rajzolni. Így két nappal ovikezdés előtt igencsak elérzékenyülök az elmúlt három év eseményein. Sose értettem a pityergő anyukákat és pfff....erre tessék... 

Tudom, hogy nem a világ vége ez az ovi dolog, de azért mégiscsak más lesz. Nem lóghatunk egész nap együtt, nem velem fogja megosztani a bölcsességeit és ez bizony hiányozni fog.

Csak úgy, a nosztalgiázás kedvéért megosztok pár gondolatot, ami igazán mókássá tette napjainkat. :)

A kedvencem ez a mese a hét elejéről, ami nem olyan vidám, de imádom :

A télapó és a kisegér
(ebéd után mesélt az ágyban, kezére húzott 23-as csíkos zoknikkal)

A Télapó kakaót ivott. Sok habos kakaót. Megkérdezte a kisegeret:
- Te milyen csomagot kérsz?
- Én nem kérek semmilyet.
- Ó! - mondta a Télapó.
- Én csak bajuszt szeretnék.
A Télapó levette a bajuszát, odaadta. De ez nem tetszett a Télapónak. A kisegér egy csomag bajuszt hozott magának. A szájához tette és hozott még cseppeket a szeméhez és sírni kezdett.

---

- Anya gyere, gyere, gyere!!!! Mindjárt kibújnak a tojásokból!!!
- Kik bújnak ki?
- Hát a nagy Al és a kis Bert! Gyere! Gyere! Gyereee! Kopogtassuk meg a tojásokat és hátha kiderül!

(ez az interaktív könyv váltott ki ilyen türelmetlenséget:)

 - Izgő-mozgó könyv


---

"Spongya Bob a Rozsdás Rákollóban dolgozik, Apa pedig a munkahelyén."

---

- Anya, ezt melyik könyből olvasod?
- A fejemből.
- Ez jó! Olvass tovább a fejedből!

---

Brüsszelben az EU székház (vagy minek hívják) előcsarnokában volt egy EU csillagos faldísz, amiben a körben álló csillagok viccesen jobbra-balra billegtek. Kivéve egyet. Meg is jegyeztük, hogy az a különc bizonyára a magyar csillag. Továbbmentünk és egy sarokkal arrébb Szonja hirtelen felpattant a babakocsiból. 
"Menjünk vissza a táncoló csillagokhoz, majd én megmozgatom a magyar csillagot!"

---

Miután megvettem neki ezt a kártyát, 



amiben különböző típusú puszikkal kell elhalmozni a másikat, újfajta puszikat talált ki, amiből egy-kettő igencsak nehezen megvalósítható:


Lópuszi: szájnyomás az arcra cuppanás nélkül (ez működik)
Csillagpuszi: vödörből kell kivenni a szemöldökünket
Mackó puszi: szárnyunkkal puszi
Pad puszi: állunkat összedugni

---

- Anya, kérek kalácsot! ... Meg kakaót! ... Meg szívószálat is!
- Csillagokat ne hozzam le?
- De igen, hozzad a csillagokat!
...
És miután megkapta a kalácsot, kakaót, szívószálat:
- Anyaaa! Nem hoztál csillagokat! Hozzad le a csillagokat!

---

"Amikor nem leszek lány, akkor fiú leszek."

---

"Ez igazán nem volt egyszerű!" - mondta, miután a tonnás pisis pelenkát sikeresen bedobta a kádba.

---

"Egy hajszál csónakázik a szájamban."

---

"Össze-vissza kergetőzök az arcoddal."
(puszit akart adni és nem tudta eldönteni melyik oldalra)

---

"A tükörtojásban legyen egy kiscsibe! És majd kibújik és én megsimogatom!"

---

"Már sötét van. A napocska alszik. Fürdik, fogat mos, iszik egy kávét. Vagy tejcsit."
(ebből készült a nap egy napja)

---

"Fúj a szél és mennek Afrikába a felhők!"

---

"Össze-vissza szaladgálnak a levelek!"

---

"Ez WC papír, nem bilipapír!"

---

"A cápa megöleli a kiscsibéket."
(LEGO cápa és LEGO kiscsibék játszanak)

---

"Anyának babszeme van!"

---

"Anya a királylány, Apa a királyfi, én meg a kisbohóc."

---

A minimaxon Dzsungel könyvés mese ment, a kígyó épp Balu nyakára tekeredett. Nekem a szemem kezdett kerekedni, hogy mi lesz ebből, Szonja pedig cérnahangon rázendített:
"Tekeredik a kígyó rétes akar lenni..."

---

- Ez mi?
- Konferenciahívás van Apa autójában.
(a német főnökasszony beszélt épp kihangosítva az autóban)
...
- Ez olyan mint a tollas autó!

---

- Ez mi?
- Nyolcas
- Akkor ez nem perec.

---

- Elég kétes alakok mászkáltak arrafelé. - meséltem Szilárdnak.
- Meg hármasok is! - tette hozzá Szonja.

---

"Libabőrös a térdem! Nem izgalmas a térdem, csak libabőrös."

---

- Anya! Még a szivárványosat is elolvasom, jó?
- Én a helyedben aludnék.
- Te ne aludjál a helyemben!
...
kicsit később
- Te most a helyemben csicsikálhatsz!

---

- Van egy csipet só a sült krumplin!
- Én is kérek csibesültkrumplit!

---

- Anya, te aludjál a kicsi ágyikóban.
- De én már nem férek bele.
- Majd ha kicsi leszel, beleférsz!

2012. március 12., hétfő

Hétfő


Biztos vagyok benne, hogy minden gyerek szórakoztató és nem kevés eseményt szolgáltat a szüleinek, de az, ami ma nálunk folyt, az már kabaréba illő volt. Nem tudom, hogy mi az oka: a napkitörés utóhatása? Vagy csak a nátha, amit csak sikerült összeszedni Szonjának így a brüsszeli utazás előtt? Valami pre-óvodás lelkiállapot? Vagy csak simán hétfő van???

Kezdődött ott, hogy orvoshoz indultunk reggel. Ő már kabátban, sapkában, csizmában kint várt... mozdulatlanul. 
- Mi az? - kérdem.
- Egy kicsit bepisiltem.
Vissza a lakásba, sapka, sál, kabát, csizma, nadrág, harisnya, bugyi le, új bugyi, harisnya, nadrág, sapka, sál, kabát, csizma vissza. Indulás.

Orvosi rendelő tömve. Egy család a rokonokat is magával hozta Lívia vizsgálatára. Apa, anya, legalább 6 gyerek (4 és 15 év között) és még egy felnőtt. Így együtt a 9 fős csoport beözönlött a vizsgálóba és máris kiürült a váróterem. És végre Szonja abbahagyta a "rámnézett a kislány én pedig becsukom a szemem" hisztit, amit persze úgy tesz szóvá, hogy mindenki hallja.

A gyógyszertárban horgolt béka a földön hempergett. Az a horgolt béka, amelyik este az ágyban fekszik Szonja mellett.

Talált egy faágat (két kutyakaka között) és kitalálta ezzel jó lehet furulyázni... a sebes szájával, amit frissen kimart a takony és az a tonnányi 3 rétegű papírzsebkendő.

Ezzel a faággal jó volt végigcsikarni az autónk oldalát... rögtön azután, hogy két óriási tócsában dagonyázott - természetesen az én engedélyemmel, amit akkor adtam, amikor reggel ráadtam a csizmát és megjegyezte: "Csizma lesz rajtam, akkor ugrálhatok majd a tócsákban?" Persze - mondtam, ha találsz tócsát ebben a napos időben, ugrálhatsz. Hát nem sok esély volt rá, de mivel épp mellé parkoltam - talált.

Kakaóscsigát ettünk a játszótér melletti padon. Érthető módon szeretett volna bemenni a többi gyerek mellé játszani. Nem engedtem, mondván, most beteg, és én sem szeretem, amikor beteg gyerekkel belibben anyuka a játszótérre... vagy bárhová. 
- De ha felszakadok, bemehetek? - kérdezte és teljes bedobással rákezdett, hogy felszakadjon a köhögése. (na ekkor hallottam lelki füleimmel a játszótéri zárat kattanni)

Hazafelé az autóban a boltban vásárolt kiflit apró, nagyon apró morzsákra cincálta és az egész hátsó ülést beborította vele, majd vizet kért. 

Aztán letekerte a lábával a hátsó ablakot - autópályán, 130-nál. És amikor megkértem, tekerje fel, még lentebb húzta. Eközben harmincszor meghallgattuk a Somvirág, somvirág c. számot, (az ő kérésére) de végre neki is elég lett, és meglepetésemre az Adjon isten minden jót c. számot követelte, ami gőzöm nem volt melyik az és hányas szám a CD-n de éppen kamion állta el az egész utat, ráértem keresgetni a 27 szám között.


Hazaérve kisöpörtem a hátsó ülésekről a kiflimorzsákat, ami kb. 1 kiló kiflinek tűnt, Szonja végre kint akart maradni, adtam neki buborékfújót - ami két percen belül a teraszon csordogált. (pedig direkt nagy üveggel vettem, hogy tovább tartson) A seprűvel sikerült felborítania (egy cserép rozmaringgal együtt) miközben a falat sepregette, hogy idézem: "karistos legyen és a pókok ne tudják megenni."


Ebéd közben a szokásos fészkelődés közepette énekelve lefordult a székről és koppant a feje a konyhakőbe.


A délutáni alváshoz kétszer hozzáláttunk, sikertelenül. Hiába meséltem fél Anna, Peti és Gergő könyvet, énekeltem 10 altatódalt, aludtam el mellette, ő nem. Pedig álmos volt. Fejére húzta a takarót és Bogyó és Babóca meséket talált ki és azokat olvasta a fejéből. Én közben odasúgtam neki, hogy kimegyek pisilni. Jó. - mondta és mesélt tovább. Én csak kiültem a fürdőszobába a wc tetejére, hogy vegyek egy nagy levegőt, mert kezdett kicsit sok lenni már ez a nap.  2 perc múlva megérkezett őSzonjasága, és azt gondolhatta unatkozom, azonnal a szórakoztatásomba kezdett. Fejére húzta a teknősbili fedelét (páncélját) maga elé vette a kislétráját és ütemes dobolásba kezdett és felszólítást kaptam: "Anya, én dobolok neked, Te pedig énekelj!" Énekeltem persze. :)


Leültem az asztalomhoz meginni az ebéd utáni kávémat (ami úgy két órával azelőtt lett volna időszerű) és rajzolni, Szonja azonnal ott termett én is rajzolok felkiáltással. Átengedtem az asztalt, átültem a konyhaasztalhoz és megkértem, hogy 5 percig én itt rajzolok csendben, ő pedig ott. Jó. Fél perc múlva: Nézd milyen szép Bogyót rajzoltam! Nézd milyen viccesek! Nézd ... nézd... nézd... 


Közben talált pár fémpénzt az asztalon. Betrappolt a perselyéért és szorgosan bedobálta a talált érméket. De most végre felfedezte, hogy ki lehet nyitni a persely fedelét. Kipakolta a tartalmát - hiába kértem, hogy ne - és irtó vicces meséket kerekített a 2000 Ft-osról, az 500-asról és még  sorolhatnám a mai napunkat. 


Nem panaszkodhatok, szerencsére kreatív gyerek Szonja, nagyon jó játékokat talál ki - kivéve a múlt csütörtöki bedobok egy nagy kavicsot az ablakon, amíg anya bemegy a ruhákért és bénán dobok, így fejbe találom magam - és szereti, ha van állandó közönsége. És a legjobban azt szereti, ha a közönség én vagyok. Én pedig szeretem, hogy én lehetek a közönsége. Néha kell pár perc szünet, de aztán jöhet a következő felvonás.