2015. január 15., csütörtök

Házikatica

Múlt pénteken írtam -  és rajzoltam - egy katicáról.
Róla:



Akkor még nem gondoltam, hogy ez lesz. (Sejthettem volna, de nem tudtam.) Amikor az autóban megláttam, megörültem neki. Aztán megszámoltam a pöttyöket. Ott és akkor úgy döntöttem hazahozom a melegbe. Kint éppen mínusz sok fok volt.

Itthon a citromfára tettem, mert ott épp ilyen esetekre tartogatunk pár levélnyi levéltetvet. Aznap nem láttuk már. Másnap a konyhapadlón sétálgatott, amikor Szonja rátalált. Első pillantásra nagyon megörült neki. Második pillantásra megszámolta a pöttyöket, és boldogan újságolta, hogy ez a katica HÉTpettyes! (ennyit a kiválasztásról és az esélyegyenlőségről ugyebár...)

Anyuékat vártuk vacsorára, és amíg főztem, Szonját is kértem, hogy foglalja el magát valamivel. Hát így kezdődött:
"Szia, Caca! Gyere, készítek neked egy lakást."

Első próbálkozásként a papírkoronájába rögtönzött egy kellemes kis helyet berendezni, de a katica ugye mindig kimászott. Ha meg letakarta, akkor sötét volt neki - bár ezt megoldotta: világítást is tett be neki. De letakarva különben sem látszott, hogy mit csinál. Így telt el negyed óra. Aztán egy kicsit kétségbeesett. Mármint Szonja. (Bár szerintem Caca is...) A borsóleves már főtt, épp a rakott krumpli közepén tartottam, amikor is fogtam egy Stühmer szaloncukros dobozt, kiborítottam a tartalmát - nem sok maradék volt benne - és a kezébe adtam az üres, átlátszó dobozt: 
- Ehhez mit szólsz? -  és nyomtam egy puszit a fejére.

Felcsillant a szeme. Láttam, hogy tele lett új ötletekkel. Először körbematricázta a dobozt: virágok, kis zászlók, egér, cica, pillangó, szamóca. Ilyenek. Csupa nyári hangulat. Körbekötötte egy rózsaszín összefonott fonállal, masnit kötve rá természetesen. Készített képet a falra: CACA felirattal és katicarajzzal. A doboz aljára egy horgolt poháralátét került szőnyeg gyanánt. Arra három nemezbogyó és egy arany kavics, ahol üldögélhet. Egy jagermeister-es pohár, amiből étkező készült, csíkokra vágott citromfa levelekkel megterítve. Egy kindertojás belső, puha zöld levéllel bélelve lett az ágy. Készült még TV is, amibe műsort is választottunk: a Csodabogarakat nézheti. (De ez a TV elég sok helyet foglalt, szóval hamar kikerült a szórakoztatás ezen csatornája) És végül belógatott egy darab fonalat arra az esetre, ha ki szeretne jönni, természetesen pár hasznos instrukcióval ellátva. Szóval még vészkijáratra is gondolt.

A doboz tetejére szúrtunk jópár lyukat, hogy legyen egy kis szellőzés. 
Mellé kerekített egy kis kertet, rajzolt figyelmeztető táblát: madaraknak TILOS! Leírta, hogy CACA kertje, CACA a KATICA és órákon keresztül beszélgetett és játszott vele.




Hétfőn bevitte megmutatni az oviba újdonsült barátját, pedig a héten éppen téli állatokról tanulnak.

Tegnap sikerült meggyőznöm Szonját, hogy egy kicsit  engedjük ki Cacát, mert már 5 napja nem repült szegény. Csodaszép lakása van, de azért biztos vágyhat már egy kis szabadságra. Gondolkozott egy kicsit, végül nagy nehezen beleegyezett. Levette a doboz fedelét. Ahogy a katica kinyitotta a szárnyait és elrepült, Szonja felsóhajtott: 
"Én is úgy szeretnék repülni..."

A katica a konyhaablakig repült. Ott üldögélt sokáig. Aztán szem elől vesztettük. Szonja kicsit aggódott, de megnyugtattam, hogy a lakásból nem hinném, hogy ki akarna jutni. 

Reggel, amikor felhúztam a rolót, a szemem megakadt Cacán. A konyhaablak függönyén éjszakázott. Kinéztem, és a reggeli kék égen még épp benézett a Hold keskeny sarlója. Jó látvány volt.

Cacát visszatettem a lakásába, de nyitva hagytam a doboz tetejét. Egy óra múlva a nappali zöld szőnyegén sétálgatott. 

És most? A konyhaablakban újra. És a napsütést élvezi.



Azt azért csendben megjegyzem, hogy Szonja ma reggel oviba menet bolhákról kérdezősködött:
"Anya, te szereted a bolhákat?"

Remélem nem újabb projekten töri a fejét...

2015. január 9., péntek

Január


Potyautas


Ma reggel is hoztuk a formánkat.

Pedig időben keltünk - mint mindig. Reggeliztünk, fogat mostunk, beszélgettünk (a szokásos "nem akarok oviba menni" dologról), aztán amíg Szonja az overál, pulcsi, kabát, csizma, sapka, sál, kesztyű felvételével volt elfoglalva, elindultam az autót bemelegíteni. Már megint csak öt percünk maradt fél 9-ig, de gondoltam elég lesz... Hát nem lett. Nem kis meglepetésemre minden sima felület korcsolyapályává változott a környéken. Az autót viszont olyan vastag jégpáncél borította körbe, amivel a jégkaparó nem boldogult. És a fűtés sem olyan tempóval, hogy mondjuk 5 percen belül el tudjunk indulni. Jégoldót meg még nem vettünk. (Végülis minek, mindjárt itt a tavasz...) Így hát bepattantam a körbefagyott autóba és mindenféle kilátás - tükör és ablak segítsége - nélkül kitolattam a ház elé. Olyan mintha az ember egy sötét dobozban ülne az ösztöneire hagyatkozva. De nem sok választásom volt. (Egyszer kiszálltam megnézni jön-e autó. Egész jól ment a 90 fokos fordulás lejtőn, tükörjégen... Aztán irány az ovi a garázsban alvó autómmal. A főúton azért csúszkáltunk kicsit. A parkolóban kiderült, hogy ugyan Szonja most nagyon ügyesen felöltözött egyedül, de a plüss őzike otthon maradt. 10 perc késésben voltunk. De szerencsére nem csak mi. Szonját bekísértem, őzikéért vissza, és újra ovi. Közben a homokszóró munkások is megérkeztek a talicskával, és az iskola-óvoda előtti útszakaszt felszórták. A parkolót persze nem, úgyhogy másodjára már az út szélén álltam meg. Az autóba visszaszállva feltűnt, hogy a hátsó ülésen egy katica üldögél. Megnéztem közelebbről: hétpettyes. Hazahoztam, rátelepítettem a citromfára, amit a kis tetű banda benépesített ősszel. Szóval, jól indult a ma reggel is.

Aztán -  kissé megkésve - megittam a szokásos reggeli kávémat.