Pár hete ketten autóztunk Martfűre Szonjával. Be volt készítve mellé egy kupac könyv az útra, mint mindig. Már az M0-son hasfájásra panaszkodott, így azonnal elkértem tőle a könyvet, amit éppen "olvasott", mert nem volt kedvem megint hányást takarítani az autóból... (igen... így is jártunk mostanság) Na, igen, de akkor mit is csináljon a következő masfél órában, amíg én vezetek? Egy darabig integettünk a kamionosoknak, CD-t hallgattunk és énekeltünk, és a "csiga biga told ki szarvadat, ha nem tolod összetöröm házadat" dal után megkérdezte, hogy
- Tényleg össze lehet törni a házát, ha nem jön ki a csiga?
- Hát nem. - mondtam.
- De a kisfiú azt énekelte, hogy összetöri.
- De nem kell összetörni a házát, csak azért mert nem jön ki az első hívásra. Lehet, hogy éppen valami fontos dolga van a csigának odabent, azért nem tud kibújni azonnal.
- Akkor? Mit kell vele csinálni, hogy kijöjjön?
- Udvariasan bekopogsz, és vársz.
- És aztán?
És így kezdődött a mese, amit Abonytól Szandaszőlősig kétszer is el kellett mesélnem:
Egy nyári napon Szonja talált a kertben egy csigaházat. Bekopogott és várt.
- Ki aaaaaz? - kérdezte kis idő múlva egy vékony hang a csigaházból.
- Szonja vagyok. Három éves. Gyere ki!
A csiga előbújt.
- Bejöhetek hozzád? - kérdezte Szonja.
- Háááát, ha beférsz, bejöhetsz! - válaszolt a csiga.
Azzal Szonja bedugta a bal lábát, a bal után a jobb lábát, a jobb kezét, és a bal kezét, végül a fejét is behúzta. Csiga körbevezette, megmutatta a lakását.
Épp levendulaszörpöt iszogattak, amikor halk kopogás hallatszott.
- Ki aaaaaz? - kérdezte a csiga.
- Anya vagyok. Szonját keresem. Itt van?
- Igeeeen, itt vagyok! Gyere be!
- Bemehetek - kérdezte meglepetten Anya.
- Hááááát, ha beférsz, bejöhetsz! - mondta a csiga kuncogva.
Azzal Anya bedugta a bal lábát, a bal után a jobb lábát. A jobb kezét, majd a bal kezét és végül a fejét is behúzta.
Csiga készített egy kávét Anyának. Éppen kekszet eszegettek, kártyáztak hangosan nevetgélve, amikor hangos kopogás rázta meg a házat.
- Hahóóóó, Szonja, Anya! Itt vagytok bent???
- Igeeeen! Gyere be! - kiáltottuk egyszerre.
- Bejöhetek? - kérdezte Apa a homlokát ráncolva, miközben azon morfondírozott, vajon jó ötlet-e Szonjáék után menni.
- Hááááát, ha beférsz, bejöhetsz! - óbégatta a csiga jókedvűen.
Így hát Apa is elindult a csiga házába. Először a bal lábát próbálta bedugni, de az beszorult. Levette a cipőjét. Így már könnyedén belépett a bal lábával, a bal után a jobb lábával. Ezután a jobb karja következett, majd a bal. Végül a fejét is behúzta. Pakk! Így már négyen voltak bent a házban. Társasjátékoztak, aminek a végén Szonja nyert - mint szinte mindig. Gyorsan elrepült a délután. Amikor már villanyt kellett kapcsolni, a vendégek elköszöntek a csigától, megköszönték a kedves vendéglátást. A csiga nagyon boldog volt, hogy végre nem egyedül töltötte a napját és azt mondta:
- Gyertek máskor is!
- Jó! - mondta Szonja álmosan és elindultak hazafelé.
- Viszlát csiga, jó éjszakát, szép álmokat!
Először Apa mászott ki, aztán Anya következett, végül Szonja is kiszökkent a nagyra nőtt csigaházból.
Tudom, tudom, kábé mindegy, hogy összetöri-e a házat vagy bemászik, a valóságban mindkettő ugyanolyan sokk lenne a csigának. De ez utóbbira nem sok esélyt látok, szóval inkább csak várjon türelmesen, amíg kibújik az a csiga, ahelyett, hogy összetöri, csak mert egy gyerekdal azt üzeni.
