2012. április 14., szombat

Narancssárgarépa



A napokban meguntam a rózsaszín fenyőfa illatosító látványát az autóban. A dinnye illat már tavaly nyáron elillant belőle, szóval kéne valami helyette. Arra gondoltam készítek valamit. Valami tavaszit, ami megy a narancssárga Picantohoz. A húsvét hevében nyuszis téma lett. És narancsillatú répák!

Nagybetűs

-1., 0. nap - kislétszámú vegyes csoportban
1. 2. 3. 4. nap az igazi kiscsoportban
ébredés időpontja -  oviba érkezés - udvarra menetel - ebéd után

Kalandos első hetünk volt az óvodában. A fenti táblázat is mutatja, igencsak hullámzó volt a hangulat. (elalvás, izgalom, hiszti, sokk, meglepetés, sírás, szomorkodás, jókedv meg minden) És eljött a nap, amitől féltem: Szonja oviban, én itthon. És el is telt. Ihiiiiszonyatosan lassan! Tényleg megállt és visszafordult az idő. A saját szememmel láttam!

Péntek reggel volt a 6. napunk. Az előző 5 napon bemehettem vele, és napról napra egyre több időre elengedtek. Ma már csak be kellett kísérnem reggel és eljönnöm. Tudta ő is, én is. Reggel az autóban mondta:

- Anya, inkább menjünk haza!
- De Szonja, csak most érkeztünk meg az oviba.
- De a gyerekek hangosak! 

Indult a gombóc, legszívesebben visszaugrottam volna a kocsiba és vittem volna világgá. De nem tehettem. Bementünk, elbúcsúztunk egymástól. Visszakukucskáltam az ajtón, láttam, sírásra áll a szája. Rohantam kifelé az oviból, nehogy meggondoljam magam a világgá szöktetés megvalósításában. Agyaltam, mi lehet vele, alig vártam, hogy mehessek érte. Sütöttem a minipalacsintákat és néztem az órát szinte percenként. 11:15. 11:20. 11:23. 11:32. 11:45. 11:47. 11:49. 11:50. 11:52. 11:55. 11:55. 11:56. 11:57. 11:58. 11:59. 12:01. 12:04. 12:01. ...12:01???? Na, ekkor elegem lett, nem bírtam tovább, tudtam, hogy 12:20-ig zárva a kapu, de mennem kellett. 12:08-kor már az autóban ültem, 12:12-kor már a kapuban topogtam. Zárva. Mikor kinyitották, igyekeztem nem rohanni. Szonja a folyosón ült a többiekkel és énekeltek. Először csak nézett, végül mégis a nyakamba ugrott, de csak egy pillanat volt, ment is vissza énekelni. Megnyugodtam.

A hét folyamán a beszoktatás alatt szereztem pár kis barátnőt, Szonja meg egy egész rajongótábort. Ma kifelé jövet az oviból az utcán egy nagycsoportos kislány odarohant hozzánk. Átölelte, felkapta és megpörgette Szonját: "Szonjaaaaa!" örömujjongással. És Szonja - akire eddig ha csak rá mert nézni egy gyerek a játszótéren, sírva fakadt - most úgy tűnik élvezi a figyelmet.

Beültünk az autóba:
- Anya, menjünk vissza az oviba!

Szóval túl vagyunk az első héten. Nem volt ugyan könnyű, de én sokkal rosszabbra számítottam. A reggeli ébredésekkel még vannak gondok és a hisztik is sűrűsödnek, de mire iskolás lesz, belerázódunk...



2012. április 3., kedd

Tavaszi szünet



Első nap az óvodában jól sikerült! Reggel szembesültünk a ténnyel, hogy iskolai tavaszi szünet van, így az ovisok nagy része is otthon vakációzik. Aki pedig maradt, az összevont csoportban maradt. Így Szonja legnagyobb örömére egy igen vegyes és kislétszámú (15 fős) kis-nagycsoportban indított. Ma kiderült, hogy egyik kiscsoportos Szonja óvónénije sem lesz holnaptól, és ki tudja hányan helyettesítik majd őket péntekig, így máris tavaszi szünetet ajánlottak nekünk is. Jéééj! Éljen! :D