Érdemes néha körülnézni az 1-2-3-4-5 doboznyi színes ceruza-, toll-, filctolltartómban az íróasztalon... mert mit találtam bennük?!
Szonja lassan befejezi az első évét a suliban. Nagyon bejött neki. Szereti a matekot, az olvasást - főleg ha nem az olvasókönyvet kell olvasnia, hanem IGAZI könyvet, - és az írás is elég szépen megy már - főleg a titkos naplójába.
Két dolog van csak, ami aggasztja:
1. Minden szerda este: a csütörtöki informatika óra. Ennek érdekében pedig már mindent bevetettünk. Mondjuk mi 6 évig próbáltuk viszonylag képernyőmentesen tartani, és ha rajtunk múlt volna, negyedikes koráig így is maradt volna, de hát az iskola az iskola, nem kérhettünk felmentést, csak mert fél, hogy elrontja a gépet. Úgyhogy utánajártam mit tanulnak így 6-7 éves fejjel: bekapcsolás, program elindítás, játékok, rajzolás. Szóval tartottam pár óra korrepetálást neki a saját eszközeimmel, hogy alábbhagyjon a szorongás. Simán bekapcsolja a laptopom, keni-vágja a wacom táblával rajzolást, a flash alapjai is elsajátítva, windows 8 navigáció is rendben, számítógépes játékom nincs, de tableten van pár puzzle, sőt Szilárd próbálta rávenni a Wii-re is, de lelkesedés híján feladta. Aztán persze kiderült, hogy a suliban asztali gépek vannak windows nemtudomhányassal és Paint-ben kell dolgozni, egérrel, szóval... :)
2. A másik probélma a koránkelés. Oviban mi voltunk a késősök, szinte mindig fél 9-re értünk oda, tökmindegy mikor keltünk. Valami mindig közbejött. Fázó meztelencsiga, dupla kártyaparti, ágyban reggelizés, gödrök az úton, pocsolyák, otthon felejtett plüssállat stb. Ehhez képest most 8:15-kor van órakezdés, de 7:50-re a teremben kell lenni, ami nem kis kihívás részünkről. A késések persze könyvelve vannak a tanárnéninél. A legutóbbi szülőin rákérdeztem: igen, éppen megosztott első helyen álltunk a késett percek gyűjtésében... Mondjuk ez azért érdekes, mert hétvégén ő szó nélkül képes felébredni 7 óra előtt. De csak mert nem lenne muszáj. (Mondjuk ezt minden gyerek így csinálja.) Szóval igyekszünk.
Korábban az oviban voltak szorongásai bőven. A legnagyobb parája azokon a napokon volt, amikor ő volt a napos. Mindent elkövetett, hogy ne kelljen mennie aznap. Krokodilkönnyek, fülfájás, bármit képes volt bevetni. És nem, nem lustaságból nem szeretett napos lenni, mert itthon nagyon szívesen segít a házimunkában: profi panírozó, a zoknikat is ügyesen párosítja, a mosógépbe pakolás, indítás és teregetés is elég jól megy. És a vasalás is kezdi érdekelni... Hanem egyszer csak kibökte: mert attól félt, hogy mi lesz akkor, ha véletlenül TÖBB mint EGY szalvétát tesz egy embernek. Vagy valakinek egyet sem?! (mintezt keservesen sírva, halálkomolyan.)
Az óvónénik nagyon kedvesek voltak, előfordult, hogy átcserélhette a napos napját, de nem akartam, hogy az legyen a megoldás, hogy akkor nem csinálja. De azt sem akartam, hogy emiatt ne akarjon oviba menni..
Emellé még rendszeresen elhangzott, hogy "nem akarok oviba menni, mert nagyon hiányzol Anya", és "mindig én vagyok az utolsó öltözéskor, biztos azért mert csiga a jelem".
És mivel ezek komoly, visszatérő lelki feszülések voltak nála, hát reggelente megbeszéltük mi bántja, és az adott "problémájára" rajzoltam egy cetlit reggelizés közben és a zsebébe dugtam, amit aztán az oviban rongyosra nézegetett. De úgy tűnt, segített neki a problémák feldolgozásában.
A napos problámakör sokáig tartott, így az visszatérő szupererőket kívánt. De volt olyan, hogy láthatatlan szeretett volna lenni, így összement picire és úgy intézte az ovis teendőket. És a gyorsaság igénye...
Amikor egy gepárdot rajzoltam neki (igen, az egy gepárd...), hogy kipróbáljuk aznap gyorsabban megy-e az öltözködés, délután csillogó szemmel szaladt, hogy aznap nem ő volt az utolsó. Szóval működött. Lett is megrendelés a gepárdos cetlire egy másik hasonló tempóban készülődő kislánytól. Másnap le is szállította Szonja a titkos cetlit neki is. :) Sőt megfordult a fejünkben, hogy lecseréltetjük a csiga jelet gepárdra...
Aztán szép lassan elfogytak a problémák, de mivel hozzászokott a cetlik erejéhez, kérte, hogy rajzoljak "csak úgy" is.
Szóval ezek a cetlik kerültek most elő. Íme néhány:
