Tavasz

Szombat délután a Kisvillában kávéztunk/kakaóztunk. 

Már nagyon rég kinéztem ezt a helyet azzal a sóhajjal, hogy de jó lenne egyszer itt rajzolni, de eddig csak egyszer, futtában jártam bent. Valójában egy finnországi kávézóra emlékeztet az oszlopos kis teraszával, de a Tündérbodár által rendezett nyári fesztivál egyik helyszínének is simán beillene. Szóval mesés kis hely. Szonja első reakciója a kert láttán, hogy húúú de jó lenne itt bújócskázni. Pedig még kopaszak a bokrok, fák, és ráadásul sötétedett is, szóval ezt elnapoltuk. Viszont bent az asztalon találtunk egy vödör ceruzát.

- Mit rajzolsz Anya?

- Egy lányt. Aki tündér. Mondjuk virágtündér. A neve legyen... Pollenka.

Van egy kis locsolókannája és ha megöntöz vele egy virágot, az különleges mintájú lesz. Szóval, ha látsz mondjuk egy pöttyös tulipánt, tudni fogod, hogy tündér járt a kertben.

- Ezt én is lerajzolom.

Aztán volt még szó repülni vágyó csigáról, kacagó felhőről, akinek a nevetéstől potyogó könnyeivel locsol Pollenka, egy kíváncsi békáról, a csavargó Cacáról és így tovább...

Hello tavasz! Viszlát tél!

Jézuska

Tegnap hazafelé sétáltunk az oviból, és miután kitárgyaltuk a nap eseményeit, újra visszatértek a régi, jól bevált, zavarba ejtő kérdések Szonjától:

- Mária és József meghaltak már?

- AZ a Mária és József?

- Igen.

- Igen, ők már elég rég meghaltak.

- És Jézuskával mi lett?

- Hát, már ő is meghalt.

- Micsoda??? Ő is meghalt?

- Igen. Jézuska felnőtt, Jézus lett és meghalt. Már majdnem kétezer éve...

- De Anya, ha a Jézuska már meghalt, akkor hogy hozza az ajándékokat karácsonykor? 

Egy rövid, zavarbaejtő csend következett részemről.

- Hát, végülis ő egy... angyal lett. És úgy. - vágtam ki magam gyorsan, de nem túl meggyőzően.

- Akkor ő lány?

- Jézuska?

- Igen. Jézuska lány, ugye?

- Nem Szonja. Jézuska fiú.

- Óóóó, neee. - néz rám csalódottan. Én azt képzeltem, hogy ő lány. Ilyen fehér, felkunkorodó hajjal, piros ruhában, mint amilyen a Télapónak is van.

Megint egy világ omlott össze benne.

A vonzás hatalma

Szonjával születése óta össze vagyunk nőve, ez tény. Sőt előtte hónapokban szó szerint. Habár én azt hittem, hogy ez a típusú ragaszkodás - hogy állandóan a közvetlen közelemben akar lenni - kicsit enyhülni fog az évek folyamán. De nem, nem múlik. Még.

- Szonja, te olyan vagy mint egy mágnes - mondtam neki nevetve amikor kézenfogva és ölelgetve kísérgetett anyunál a ház minden egyes pontjára.

- Igen, te meg mint egy hűtő. És én a hűtőmágnes. - vágta rá gondolkodás nélkül és megszorította a mindig jéghideg kezemet.

Úgyhogy mi már így is maradunk. Messze még a kamaszkor. :)

Február

Furcsa pár

Tegnap hazafelé autóztunk a 102-es úton. Tekergő hegyi utak, friss hó, körülöttünk suhanó fák, naplemente. Egy darabig a minden lejtőnél "ju-hhhúúúú!"-zó Szonja törte csak meg az idilli csendet. Egyik kanyar után, amikor kiértünk a fák közül, egy rókát láttam a havas domboldalon szaladni. Szonja épp a szarvasveszély táblával volt elfoglalva és ilyenkor mindig az utat lesi, hátha lát egy igazi szarvast. Szóval sikerült a rókáról lemaradnia.

És akkor eszembe jutott az a róka, akiről Szonja mesélt egyszer nekem. A róka, aki elment tyúkot lopni, de amint meglátta "áldozatát", azonnal beleszeretett, és a tyúk viszont. Úgyhogy megszöktette (végülis ellopta, csak nem ette meg) és boldogan éltek. És a lényeg, hogy a róka soha többé nem evett tyúkhúst. Valahogy így szólt a történet röviden. (Az ő előadásában persze hosszabb és szórakoztatóbb volt.)

Így most ők lesznek a februári oldalon.

Házikatica jelentés

Caca a katica lassan három hete költözött be a Szonja által kreált lakásába. Azóta gyakorlatilag eszik és alszik egész nap. Tető nyitva, szóval a lehetősége megvan a repülésre. De nem. Úgy tűnik otthon ülő katicát neveltünk belőle...

Este a sípályák fölött...

Egy hetet Lachtalban töltöttünk.

Álom

Vasárnap reggel Szonja nagy örömmel ébresztett:

- Képzeld Anya, azt álmodtam, hogy tudok varázsolni! Nem varázspálcával, hanem az ujjammal! Csillagzott az ujjam!

- Ééés? Mit varázsoltál? Csak nem... ?

- Törpetacskóóót! És egy gömbölyű kutyát is...

- És csak kutyát tudtál vele varázsolni, vagy mást is?

- Mást is. 

- Ó, az jó, mert úgy ennék friss goffrit! Apa meg biztos örülne egy kávénak.

- Hát megpróbálhatom...