Úton

Amiért reggel olyan gyorsan - mintegy 45 perc alatt - értem be az irodába, cserébe délután visszakaptam duplán... ugyanis néha nem elég a kabátzsebben egy pótkulcsot tartani az autóhoz, de az sem árt ha van az embernél egy lakáskulcs. Vagy ha az nincs, akkor az autójában/szomszédjában/kertje eldugott zugában egy pótkulcs. Hát ma nekem egyik sem volt. De Szilárdnál legalább három. A városban. Abban a városban, amelyiket reggel olyan hamar értem el és amelyet délután mintegy negyven perce hagytam el. (útközben abban a reménykedve, hogy nem pisilek be mire hazaérek.)

Így hát újratervezés következett: kocsikulcsom van, szóval irány az oviba Szonjáért, és ha már ott voltam, megnéztem a női mosdót is.

Aztán irány újra Budapest. Majd kicsit később, immár lakáskulccsal a zsebben, irány haza. Szonja az ülésében olvasgatott. Mivel az én autómban nem felszereltség az olvasólámpa a hátsó ülés fölött, így fény híján - mivel közben besötétedett, gondoltam zenehallgatás lesz. Nem az lett. Sokkal jobb: hangoskönyv Szonja előadásában. Felajánlotta, hogy most ő olvas nekem egy mesét. Amíg kintről bevilágítottak az utcai lámpák, minden stimmelt a könyvben. Tényleg olyan volt, mintha olvasná: a szereplők (Maszat, Hóchóc, Sári, Pötyibaba, Misi) a sztori (irány a játszótérre kismotorral), a párbeszédek, minden a helyén. Közben lapozott is. Aztán kiértünk a városból, elfogyott a közvilágítás, bele a ködbe. A történet itt kezdett érdekessé válni. Új szereplők, vicces fordulatok jelentek meg a mesében: például Hamupipőke, aki - a főszereplő gyerekek legnagyobb meglepetésére - tudott beszélni, holott egy Kinder tojás-figura volt. Aztán amikor kiderült, hogy Misi milyen csalódott lett, amikor megtudta, hogy az ő Kinder-tojásában varázsige van és nem hercegnő figura, akkor értünk a ház elé. Volt kulcsom, de hallgattam még egy darabig, pedig már 40 perce csak mesélt, mesélt megállás nélkül. Aztán bementem, kinyitottam a garázst és amikor visszaülem az autóba, a mese még mindig tartott. A könyv az ölében lefordítva, de kiszállás közben a lelkemre kötötte, hogy ne csukjam be, hogy tudjuk, hol tartottunk.

A garázsban meglátta a régi kis pöttyös piros motorját és már lendült is, hogy rápattanjon, de azzal a lendülettel egy jaaaaaj kíséretében hátrahőkölt: egy 3 centis fekete bogár ült a kormány szivecske mintáján. 
"De Anya, én is szerettem volna motorozni." - jegyezte meg legörbülő szájjal.
"Tudom Szonja, de most a cincér motorozik. Ő ért ide előbb." - bukott ki belőlem, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Azzal elmosolyodott és bejött a garázsból. (Mármint Szonja. Nem a bogár. Ő remélem még kint motorozik...)

Szóval jó néha váratlanul kizárni magunkat itthonról. A mosogató megvárt, a mosógép holnap is ki tudja mosni a ruhákat, nekünk meg volt egy mesés utunk. Együtt.

Ünnepi hangulat

Kalandos kalendárium 2014

Módosítottam pár alapdolgon: a címen - Szonja szerint ez nagyon jó cím lett - és az állatkert helyett a természet lágy ölén kalandoznak a szereplők. Már csak néhány hónap hiányzik, ami szerintem napok (illetve éjszakák) kérdése. Szóval ott lesz a fa alatt! :) A teljes verziót majd akkor és ott.

Altató

Valahogy így alszanak el a felhők.

Köd kérdés

Hetek óta köd szállja meg a sóskúti völgyet. És nem csak korán reggel, de van, hogy egész délelőtt itt időzik a sűrű massza fölöttünk. 90%-os páratartalomban pislogunk ilyenkor, hogy olyan, mintha a felhők elaludtak volna a kertekben. Ébresztő, felhők!!! -  már elmúlt 11 óra!

Mi történhet ilyenkor? Talán elromlott a Nap kávéfőzője? 

Pályaválasztás

Minden gyerek életében elérkezik az a pillanat, amikor kiszemel magának egy hőn áhított hivatást, amivel majd felnőtt korában szeretne foglalkozni. Így lesznek óvónénik, állatorvosok, fodrászok, régészek, szakácsok, autószerelők stb. stb. (mert olyan gyerekről nem hallottam még, aki azt mondta volna, hogy ő jogász, közgazdász, informatikus, marketinges, dizájner szeretne lenni.) 

Szonja is kitalált magának egy szakmát. Egy évig toronydarus szeretett volna lenni. (Igazi lányos szakma... de elfogadtuk a döntését) Aztán a lovak iránti szerelme felülírta a terveit és nemrégiben kijelentette, hogy ő lovas lesz. Örültünk a választásnak, mert mégiscsak kevésbé veszélyes, mint a toronydaru tetején üldögélni. Habár, óvatosan megjegyeztük, hogy olyan foglalkozás, hogy csak úgy sétálgat a lovával egész nap, olyan nagyon nincs is igazán.  Hacsaknem... rendőr lesz. 

- Igeeeen! Lovasrendőr leszek! - csillant fel a szeme. Nővéremmel negyed órán keresztül sírtunk a nevetéstől amikor elképzeltük pöttöm Szonját rendőrként egy pónilovon, aminek oda van erősítve a fejére a sziréna, hogy aki esetleg nem hisz a szemének, az is tudja, hogy egy rettegett pónilovas minirendőrrel áll szemben. Ez az álom tegnap vacsora közben annyiban módosult, hogy néha fellépnek majd. Énekelni fog, lóháton, mikrofonnal a kezében. A színpadon. Olyan dalokat fog énekelni, amiket az autóban is hallgatunk. Szóval gyerekdalokat éneklő pónilovas rendőrelőadóművész. Itt tartunk most. 

De szerencsére van még jó pár éve rá, hogy kiforrjon a végső elképzelése. Kíváncsian várom! :)

Az év állatkertje 2014

Egy év kihagyással újabb naptár előkészületben! Még a vázlatok fázisban vagyok, de remélem még idén elkészülök vele. :)

Lencsi és Lonka (a kazalhajú kislány a kék madarával a hajában) járja majd végig az állatkertet. 

Januárban már megpróbálkoznak a medve felébresztésével, de se a kávé, se a hangosbemondóba csipogó madár nem jár sikerrel. 

A következő hónapban farsangi bulit csapnak az apróságok. A pók katicának, a földigiliszta pillangónak öltözik és a katica jelmezére is fény derül februárban. 

Márciusban a zsiráf életében először eszik vattacukrot, méghozzá kedvenc búvóhelyén. 

Áprilisban természetesen húsvét.

Májusban pedig fergeteges szülinapi bulit csapnak az állatok Szonja tiszteletére. :)

Lesz még balettóra, strandolás, hullócsillagvadászat, találkozás a szellemekkel és persze Karácsony! De nem lövök le minden poént. Hm, de. Azt hiszem mind leírtam...