Május

Türelmetlen fogtündér

Igen igen, elfogyott a Fogtündér türelme és úgy döntött, hogy hamarosan megszerzi a napok óta libegő-lobogó negyedik tejfogat a láthatatlan zsinegével. 


És valóban! Szombat reggel, lovaglás közben megszerezte és el is vitte...

Fekete macska veszély

Ha már péntek tizenhárom... gondoltam megörökítem Szonja legújabb állatvédő aktivista ötletét, amit még a múlt héten javasolt önmagából kikelve, miután két héten belül már negyedjére keresztezte az utamat egy (vagy több) fekete macska a faluban. 

- Anyaaa, miért nem raknak már ki olyan fekete macskás táblákat, mint amit a szarvasokról is kiraknak?!

Nem vagyok babonás, de ez a mennyiség már kissé megingatott és bizony megfordult a fejemben ez-az. És valószínű a számon is kicsúszhatott valamiféle megjegyzés. Míg én ezen a babonás dolgon hőbörögtem magamban, hogy most akkor balról jobbra, vagy jobbról balra, addig Szonja a macska testi épségéért aggódott.

Mivel a legutóbbi találkozás padlófékkel - de szerencsésen - végződött nekem is és a szembe jövő autósnak is, valószínű a macskák - és a babonások is - üdvözölnék e figyelmességet.

Szóval emberek, több figyelemet a macskáknak (is)! 

És nem csak a feketéknek...

Tavasz

Szombat délután a Kisvillában kávéztunk/kakaóztunk. 

Már nagyon rég kinéztem ezt a helyet azzal a sóhajjal, hogy de jó lenne egyszer itt rajzolni, de eddig csak egyszer, futtában jártam bent. Valójában egy finnországi kávézóra emlékeztet az oszlopos kis teraszával, de a Tündérbodár által rendezett nyári fesztivál egyik helyszínének is simán beillene. Szóval mesés kis hely. Szonja első reakciója a kert láttán, hogy húúú de jó lenne itt bújócskázni. Pedig még kopaszak a bokrok, fák, és ráadásul sötétedett is, szóval ezt elnapoltuk. Viszont bent az asztalon találtunk egy vödör ceruzát.

- Mit rajzolsz Anya?

- Egy lányt. Aki tündér. Mondjuk virágtündér. A neve legyen... Pollenka.

Van egy kis locsolókannája és ha megöntöz vele egy virágot, az különleges mintájú lesz. Szóval, ha látsz mondjuk egy pöttyös tulipánt, tudni fogod, hogy tündér járt a kertben.

- Ezt én is lerajzolom.

Aztán volt még szó repülni vágyó csigáról, kacagó felhőről, akinek a nevetéstől potyogó könnyeivel locsol Pollenka, egy kíváncsi békáról, a csavargó Cacáról és így tovább...

Hello tavasz! Viszlát tél!

Jézuska

Tegnap hazafelé sétáltunk az oviból, és miután kitárgyaltuk a nap eseményeit, újra visszatértek a régi, jól bevált, zavarba ejtő kérdések Szonjától:

- Mária és József meghaltak már?

- AZ a Mária és József?

- Igen.

- Igen, ők már elég rég meghaltak.

- És Jézuskával mi lett?

- Hát, már ő is meghalt.

- Micsoda??? Ő is meghalt?

- Igen. Jézuska felnőtt, Jézus lett és meghalt. Már majdnem kétezer éve...

- De Anya, ha a Jézuska már meghalt, akkor hogy hozza az ajándékokat karácsonykor? 

Egy rövid, zavarbaejtő csend következett részemről.

- Hát, végülis ő egy... angyal lett. És úgy. - vágtam ki magam gyorsan, de nem túl meggyőzően.

- Akkor ő lány?

- Jézuska?

- Igen. Jézuska lány, ugye?

- Nem Szonja. Jézuska fiú.

- Óóóó, neee. - néz rám csalódottan. Én azt képzeltem, hogy ő lány. Ilyen fehér, felkunkorodó hajjal, piros ruhában, mint amilyen a Télapónak is van.

Megint egy világ omlott össze benne.

A vonzás hatalma

Szonjával születése óta össze vagyunk nőve, ez tény. Sőt előtte hónapokban szó szerint. Habár én azt hittem, hogy ez a típusú ragaszkodás - hogy állandóan a közvetlen közelemben akar lenni - kicsit enyhülni fog az évek folyamán. De nem, nem múlik. Még.

- Szonja, te olyan vagy mint egy mágnes - mondtam neki nevetve amikor kézenfogva és ölelgetve kísérgetett anyunál a ház minden egyes pontjára.

- Igen, te meg mint egy hűtő. És én a hűtőmágnes. - vágta rá gondolkodás nélkül és megszorította a mindig jéghideg kezemet.

Úgyhogy mi már így is maradunk. Messze még a kamaszkor. :)

Február