Ha már új év: új bejegyzés. Ez olyan mindentbele lesz.
Természetesen idén is születtek fogadalmak és jelentem: eddig nagyon jól megy a betartásuk. (erre majd pár hónap után még visszatérünk...)
Egészséges életvitelt nem nagyon kellett fogadnom, mert az pár éve újévtől függetlenül egyszercsak megkopogtatta az anyagcserémet, ami - hopp - fel is borult és vele együtt a lelki világom is egy kicsit. Sosem érdekelt az evés. Hát visszakaptam. Az elmúlt három év alatt annyi új receptet végigfőztem, és annyi rost-zöldség-gyümölcs bevitelt eszközöltem, mint előtte a harmincvalahány év alatt összesen sem. A nagy szénhidrát-sanyargatásban (mert szénhidrátszegény diétára fogni egy embert, aki a krumplis tésztát is kenyérrel ette, az bizony szívás) És persze plusz kilókkal előtte sem igazán dicsekedhettem, de ezek után meg végképp elkerültek. Húú, de nagyon vékony vagy. - kapom úton-útfélen. Dupla pulcsi, vastag harisnya a farmer alá, hiába. Hát kicsit besokalltam. Ezért karácsonykor úgy döntöttem, felfüggesztem egy hétre az egészségesnek tartott diétámat és eszek, ami jön. És persze a kilókat is szeretettel vártam. Az ünnepeket gyakorlatilag a konyhában töltöttük. Itthon is és a családnál is. Reggelire kacsazsíros kenyér. (azért persze sok zöldséggel) "végülis... karácsony van". Ha jött a krumplipüré: "végülis... karácsony van". Ha a mákos, diós bejgli, zserbó: "végülis... karácsony van". Szaloncukor: "végülis..." Szonja nagyon boldog volt, mert dőlhetett több édesség belé is egy kicsit nagyobb szabadsággal (persze azért határokkal). Mert azt azért megjegyzem, hogy ez a szénhidrátmegvonósdi nagyon érzékennyé tett (vagy szigorúvá. vagy valami olyasmi) az ő étkezési szokásai iránt is. Ő is hasonlóan jó ízléssel finnyás mint én, azzal a pozitívummal, hogy ő megkóstolja az elé rakott bármilyen ételt. És persze nagyon kedvesen képes elutasítani. "Anya ez nagyon jól néz ki! Köszönöm, ez nagyon finom, de nem ez a kedvencem. Inkább virslit kérek."
Persze karácsony után, 27-én már nem bírtam tovább, be is rekesztettem a féktelenkedést és reggel alig vártam, hogy a megszokott zabkásámat kevergessem. És lett egy új szokásom: smoothie! A karácsonyra kapott csoda-smoothie gépet (köszönöm Jézuska, hogy olvastad a kívánságlistámat!) telepakolom mindenféle olyan dologgal, amit eddig külön-külön fogyasztottam. Mondjuk a botmixer eddig is előkelő helyen állt a konyhai eszközeim listáján, bármilyen alapanyagból készítek bármilyenszinű "brokkolikrémlevest" - mert Szonja csak a brokkolit szereti. A karfiolt, cukkinit stb. stb. (hosszú a lista) zöldséget nem. De ha azt mondom ez fehér brokkolileves, akkor simán megeszi... Apró konyhai trükkök. De ez a tegnapi sült tökös-almás-narancsos-gyömbéres-fahéjas-mézes-mandulatejes-sült diós smoothie nagyon jól sikerült. És rádöbbentett, hogy milyen jó dolog a tél! Csak a lábam ne fázna mindig. De erre felugrott a közösségi oldalon Réka (alias Ökoanyu) illatos lábmelegítő krémje, amit pont tavaly(előtt) karácsonykor terveztem elkészíteni. Körülnéztem a konyhapulton és a smoothie alapanyok nagyrésze megegyezett a lábkrémével, szóval gondoltam végülis... új év. Gyorsan összekotyvasztottam azt is. Szonja délután a suliból hazaérve beleszagolt az edénybe, amiben a krémet főztem. "Úúúú, anya, ez nagyon jó illatú! Megkóstolhatom?"
Kókuszolaj, alma, gyömbér, fahéj (méhviasz később került bele), úgyhogy végülis... megkóstoltuk. :D
Ennyit a finnyás gyerekről. Gondolom ma elmeséli, hogy lábkrémet kóstolgattunk anyával...
A recept nem titkos, itt:
Szóval fontos az egészség. A rendszeres mozgással azért vannak hiányosságok. Séta, bringázás, ilyenek, és egy évben egyszer pilates, szóval khm. Elég szánalmas e téren a hozzállásom. De szerencsére ez a hóesés bedobta a hólapátolás lehetőségét, úgyhogy végülis... a héten már mozogtam.
Kreatív tervekből sincs hiány. A régóta tervezett minimoly oldalt most már komolyan életre keltem és kiélem a gyerekes oldalam, mert a végén még mindent végérvényesen elnyel az íróasztalom. Persze mi titokban jól elszórakoztatjuk magunkat a rajzainkkal, meséinkkel, játékainkkal, a jobbnál jobb gyerekkönyvekről tett meglátásainkról, és az animációs kisfilmlistánkról nem is szólva.
Lehet, hogy érdekel mást is és ha egy kicsit jobb kedvre derít valakit, akkor miért is ne. Végülis...
egyszer élünk.
(ami persze tudjuk, hogy nem igaz)
Régóta van egy ilyen szokásunk, hogy egy témát mindketten lerajzolunk. (Azért nem hárman, mert Szilárd egy alkalom után kiszállt)
A legutóbbi téma:
Róka és Nyuszi teáznak
Boldog Új Évet!
