2016. szeptember 12., hétfő

Reggel



"Nem akarok felkelni! Nem akarok suliba menni!" - szeptembertől júniusig minden reggel így indul... (Sajnos.)

De mi a titka Szuperlánynak és Varázskutyájának?
A reggeli kávé, természetesen.
Vajon miről beszélgetnek közben?

Megyek, megnézem a bögrémben. Jössz Te is, Szonja?


2016. szeptember 1., csütörtök

Irány az iskola!


A "titkos cetlik" folytatódnak! Idén Szuperlány és Varázskutyája lesz Szonja segítője a suliban.
Kalandos második évnek nézünk elébe.





2016. június 9., csütörtök

A franciák, a tündérek és a szokásos témák...

Összejött egy újabb csokorra való életbölcsesség Szonjától:


Repülőn, ereszkedés közben volt egy kisebb légörvény, dobálta a repülőt ide-oda a légráramlat, az utasok fel-fel hördültek, én épp a szétrobbanó süket dobhártyámmal intéztem egy belső monológot és a gyomrom is liftezett párat. Szonjára néztem, aki fülig érő szájjal, izgatottan rángatta a karom:
- Húúú, hát ez nagyon jó, Anya! A pilóta viccelődik? Ez nagyon jóóóóóó!

***

Gyerek-keresztrejtvényben az összeolvasott betűket az ábra mellé egy vonalra kellett lemásolni. A megfejtés a következő szó volt: "Gyermekláncfű"
Szonja a vonalra lazán ezt írta: "Pitypang"

***
- Úúú, anya, milyen hideg a kezed! Ha nulla fokos lenne, eshetne belőle a hó és Te lennél a hótündér!

***

Kapott egy ugrókötelet. Elég sokat bajlódott, többször feladta puffogva, hogy neki ez nem megy, de csak nem hagyta nyugodni. És egyszercsak ráérzett a technikára és felkiáltott: 
- Anya! Megáldott az Isten! Azt kívántam magamban, hogy tudjak ugrani hármat! És négy sikerült!!!

***

- Anya, csinálhatnánk Tipritit! 
- Oké, de mi az a Tipriti?
- Az egy sütemény, amit én találtam ki: piskóta, nutella, kókuszdió krém, ananászkrém, ananászkarika. És újra piskóta, nutella... amíg ilyen magas nem lesz.
- Hát jó... beszerezzük a hozzávalókat és leszek a kuktád.

***

LEGO űrhajó építés:
"És itt a fontosság gomb. A fontosság gomb azért fontosság gomb, mert ha valami nincs meg az űrhajón - úgy is mondhatom űrsiklón - akkor ami nincs meg és kell olyan tárgy vagy valami, és valakinek van olyanja, ami neked nincs, akkor az emailezőgépre elküldik egy embernek (ismerősnek vagy ismeretlennek) akinek olyanja van és akkor az feldobja a levegőbe azt a tárgyat vagy valamit ami a másiknak nincs. Feldobja, belerepül egy kis szekrénykébe, csak ki kell nyitni és ott van az a fontos dolog.

A fontosság gomb mellett található az érték mérték..."

:D

***

"Azt álmodtam, hogy volt egy kavics, amit nem tudtam felemelni, mert kő volt."


***

- Anya!
-Igen?
- Gyere csak egy kicsit! Mondani szeretnék valamit!
...
- Itt vagyok.
- Csak azt akarom mondani, hogy negyed egy van.
...

(ekkor lett friss karóra tulajdonos és ezt naponta százszor eljátszotta, hogy a ház másik végéből beugratott)

***

- Anya, az ember az majom volt régen?
- Igen, állítólag igen.
- Akkor Isten egy majmot teremtett? Ádámra gondolok...
- ...

***

"A rövid Á betű az olyan, hogy az A betű fölött van egy szivecske."

***

- Anya, te tudsz írni ceruzahegyezés közben?
- Nem Szonja.
- Én tudok. Meg is nyertem egy hegyezőversenyt Berdengóciában*. A kezemmel írtam, a lábammal hegyeztem.

*(ez a Berdengócia egy nagyon hosszú történet, amiről egyszer majd bővebben.)

***

Írás leckeírás közben:

- Utálok írni. Lassan írok, de csúnyán.
-Pfff, Szonja. Ez nem is csúnya.
- De, az.
- Szerinted mihez képest csúnya?
- Ehhez itt mellette.
- De hiszen az nyomtatva van! Úgy én sem tudnék írni.
- De Márti néni szépen ír.
- Persze, mert ő tanítónéni. Neki az a munkája, hogy szépen írjon, gyöngy betűkkel.
- Nem, az nem gyöngybetű, hanem folyóírás. Ő folyóírással ír. A fogtündér ír gyöngybetűkkel. Így. 

(És kanyarít egy S betűt, olyat, amit én fogtündérként szoktam írni neki éjjelente a kiesett fogért cserébe: nagybetűkkel, minden betű vonala kis bogyókkal lezárva. Kicsit macerás, de szép.)

- ... Hát ez jó. A fogtündér gyöngybetűkkel ír... ezt leírom.
- Oké! De gyöngybetűkkel, Anya!
...
- Anyaaa, nem is gyöngybetűkkel írtál. Hát nem túl szépen írsz te sem... - és közben a vállamra teszi a kezét.
- Na látod. Én gyorsan írok ÉS csúnyán. Ezt úgy hívják: macskakaparás... 


***

Pár hónappal korábban felfedezte a rendszereződobozok cimkéin a feliratokat (CD-k, kábelek, filmek stb.)
- Nézd Anya! A fogtündér írta ezeket a dobozokat!
- Oh...tényleg... Nahát!


***

Egy nagy esőzés után - és miután rámtetovált 30 centi egyenes szivárványt integető kis karokkal, puszikat dobálva - biciklire pattantunk. Útközben persze mesélt. Mintha azt kérdeztem volna tőle: Milyen napod volt?

"Van fent az égen egy szakács, az égi szakács. Egy nap az égi szakács megragadta legeslegnagyobb nyújtófáját, amivel egy gyönyörű esős napon fogott egy szivárványt és szép hosszú egyenesre nyújtotta. És megkereste Istent, hogy hívja a legúribb felhőkarcolót, aki belekarcolja a felhőkbe a karcolójával, hogy ingyen szőnyeg eladó. És voltak, akik meg is akartak halni, hogy megvehessék a szőnyeget. Vége."

***

- Szia Szonja! Mi újság?
- ... Jóság!

(mindig így válaszol erre a kérdésre, mert nem érti mi mást lehetne erre mondani, és egyáltalán, hogy mi ez a kérdés)


***
Lefekvés előtt az ágyban elmélkedik:

- Vajon mik voltunk előző életünkben, Anya? 
- Hát én - Apa elmondása alapján - biztosan róka voltam. Mert szeretem ha rend van az otthonomban. Te pedig biztos a kicsinyem voltál.
...
- Ha Te róka voltál Anya, akkor Apa meg én borzok voltunk. Mert mi most is mindig rendetlenséget csinálunk, te meg pakolsz. :)

***

- Anya, valaki mesélte a suliban, hogy összeérintették a nyelvüket.
- Oh... (majd meglepettségemet villámgyorsan átkapcsoltam) Hogy mikről nem beszélgettek ti... Francia csóknak hívják amúgy.
- A franciák így csókolóznak???
- Nem, nem csak a franciák. Hanem akik szerelmesek egymásba.
- Apával kipróbáljátok majd?
- Már kipróbáltuk. :)
- Komolyan?! Megmutatjátok? 
- Hát nem...
- Akkor engem is megcsókolnál franciául?
- Eeeh... nem. A szülők nem csókolják meg így a gyereküket. Majd ha lesz szerelmed, akkor vele csókolózhatsz majd franciául. De nem kell sietni... Majd 14 éves korod után... vagy 12... Vagy ki tudja...

***

- Anya, ha valaki összekeveri a "b" és "d" betűt és elmegy bioboltba és diót kér, akkor...


***

Szonja év elején, amikor még nem tudott olvasni, prediktív próbálkozott minden egyes betű után:

B... bárány
Ba... bagoly
Bar... barlang
Bart...
Barto...
Bartos
Bartos E...
Bartos Erika!


***

A "Volt egyszer az emberi test" cimű ismeretterjesztő sorozat első három része után beszélgettünk kicsit a látottakról összebújva a kanapén, majd egyszercsak a saját mondandójába kezdett:

"Az aki jószívű, annak kristálykő van a szíve mellett.

Aki nagyon jó szívű, annak akár tíz kristály is lehet a szíve mellett (Pszt! Te meg én, ilyenek vagyunk Anya.)

Aki rossz szívű, rosszkedvű vagy esetleg gonosz, annak egy kis meteorkő van a szíve helyett.

A szív pontosan akkora mint az öklünk.

Vannak olyanok, akiknek a meteor mellett vannak kristályok is.

Esetleg az is megeshet, hogy nem érik el a szívet a testünkben de a kristályt már igen.

Van olyan aki mérges, morcos vagy nem mossa meg a fogát rendesen mentolos fogkrémmel, akik hisztiznek valamiért és azok amikor így hisztiznek, ellophatják a szüleik felnőtt fogkrémjét."

És a történet itt fordulatot vett. :) Aztán persze le is rajzolta a típusokat:


Szóval nekem továbbra is nagy élmény a világhoz való hozzáállása. :)

2016. április 21., csütörtök

Zsebcetlik

Érdemes néha körülnézni az 1-2-3-4-5 doboznyi színes ceruza-, toll-, filctolltartómban az íróasztalon... mert mit találtam bennük?!

Szonja lassan befejezi az első évét a suliban. Nagyon bejött neki. Szereti a matekot, az olvasást - főleg ha nem az olvasókönyvet kell olvasnia, hanem IGAZI könyvet, - és az írás is elég szépen megy már - főleg a titkos naplójába.

Két dolog van csak, ami aggasztja:

1. Minden szerda este: a csütörtöki informatika óra. Ennek érdekében pedig már mindent bevetettünk. Mondjuk mi 6 évig próbáltuk viszonylag képernyőmentesen tartani, és ha rajtunk múlt volna, negyedikes koráig így is maradt volna, de hát az iskola az iskola, nem kérhettünk felmentést, csak mert fél, hogy elrontja a gépet. Úgyhogy utánajártam mit tanulnak így 6-7 éves fejjel: bekapcsolás, program elindítás, játékok, rajzolás. Szóval tartottam pár óra korrepetálást neki a saját eszközeimmel, hogy alábbhagyjon a szorongás. Simán bekapcsolja a laptopom, keni-vágja a wacom táblával rajzolást, a flash alapjai is elsajátítva, windows 8 navigáció is rendben, számítógépes játékom nincs, de tableten van pár puzzle, sőt Szilárd próbálta rávenni a Wii-re is, de lelkesedés híján feladta. Aztán persze kiderült, hogy a suliban asztali gépek vannak windows nemtudomhányassal és Paint-ben kell dolgozni, egérrel, szóval... :)

2. A másik probélma a koránkelés. Oviban mi voltunk a késősök, szinte mindig fél 9-re értünk oda, tökmindegy mikor keltünk. Valami mindig közbejött. Fázó meztelencsiga, dupla kártyaparti, ágyban reggelizés, gödrök az úton, pocsolyák, otthon felejtett plüssállat stb. Ehhez képest most 8:15-kor van órakezdés, de 7:50-re a teremben kell lenni, ami nem kis kihívás részünkről. A késések persze könyvelve vannak a tanárnéninél. A legutóbbi szülőin rákérdeztem: igen, éppen megosztott első helyen álltunk a késett percek gyűjtésében... Mondjuk ez azért érdekes, mert hétvégén ő szó nélkül képes felébredni 7 óra előtt. De csak mert nem lenne muszáj. (Mondjuk ezt minden gyerek így csinálja.) Szóval igyekszünk.

Korábban az oviban voltak szorongásai bőven. A legnagyobb parája azokon a napokon volt, amikor ő volt a napos. Mindent elkövetett, hogy ne kelljen mennie aznap. Krokodilkönnyek, fülfájás, bármit képes volt bevetni. És nem, nem lustaságból nem szeretett napos lenni, mert itthon nagyon szívesen segít a házimunkában: profi panírozó, a zoknikat is ügyesen párosítja, a mosógépbe pakolás, indítás és teregetés is elég jól megy. És a vasalás is kezdi érdekelni... Hanem egyszer csak kibökte: mert attól félt, hogy mi lesz akkor, ha véletlenül TÖBB mint EGY szalvétát tesz egy embernek. Vagy valakinek egyet sem?! (mintezt keservesen sírva, halálkomolyan.)

Az óvónénik nagyon kedvesek voltak, előfordult, hogy átcserélhette a napos napját, de nem akartam, hogy az legyen a megoldás, hogy akkor nem csinálja. De azt sem akartam, hogy emiatt ne akarjon oviba menni..

Emellé még rendszeresen elhangzott, hogy "nem akarok oviba menni, mert nagyon hiányzol Anya", és "mindig én vagyok az utolsó öltözéskor, biztos azért mert csiga a jelem".

És mivel ezek komoly, visszatérő lelki feszülések voltak nála, hát reggelente megbeszéltük mi bántja, és az adott "problémájára" rajzoltam egy cetlit reggelizés közben és a zsebébe dugtam, amit aztán az oviban rongyosra nézegetett. De úgy tűnt, segített neki a problémák feldolgozásában.

A napos problámakör sokáig tartott, így az visszatérő szupererőket kívánt. De volt olyan, hogy láthatatlan szeretett volna lenni, így összement picire és úgy intézte az ovis teendőket. És a gyorsaság igénye...

Amikor egy gepárdot rajzoltam neki (igen, az egy gepárd...), hogy kipróbáljuk aznap gyorsabban megy-e az öltözködés, délután csillogó szemmel szaladt, hogy aznap nem ő volt az utolsó. Szóval működött. Lett is megrendelés a gepárdos cetlire egy másik hasonló tempóban készülődő kislánytól. Másnap le is szállította Szonja a titkos cetlit neki is. :) Sőt megfordult a fejünkben, hogy lecseréltetjük a csiga jelet gepárdra...

Aztán szép lassan elfogytak a problémák, de mivel hozzászokott a cetlik erejéhez, kérte, hogy rajzoljak "csak úgy" is.


Szóval ezek a cetlik kerültek most elő. Íme néhány:




2016. január 6., szerda

Végülis...

Ha már új év: új bejegyzés. Ez olyan mindentbele lesz.

Természetesen idén is születtek fogadalmak és jelentem: eddig nagyon jól megy a betartásuk. (erre majd pár hónap után még visszatérünk...)

Egészséges életvitelt nem nagyon kellett fogadnom, mert az pár éve újévtől függetlenül egyszercsak megkopogtatta az anyagcserémet, ami  - hopp - fel is borult és vele együtt a lelki világom is egy kicsit. Sosem érdekelt az evés. Hát visszakaptam. Az elmúlt három év alatt annyi új receptet végigfőztem, és annyi rost-zöldség-gyümölcs bevitelt eszközöltem, mint előtte a harmincvalahány év alatt összesen sem. A nagy szénhidrát-sanyargatásban (mert szénhidrátszegény diétára fogni egy embert, aki a krumplis tésztát is kenyérrel ette, az bizony szívás) És persze plusz kilókkal előtte sem igazán dicsekedhettem, de ezek után meg végképp elkerültek. Húú, de nagyon vékony vagy. - kapom úton-útfélen. Dupla pulcsi, vastag harisnya a farmer alá, hiába. Hát kicsit besokalltam. Ezért karácsonykor úgy döntöttem, felfüggesztem egy hétre az egészségesnek tartott diétámat és eszek, ami jön. És persze a kilókat is szeretettel vártam. Az ünnepeket gyakorlatilag a konyhában töltöttük. Itthon is és a családnál is. Reggelire kacsazsíros kenyér. (azért persze sok zöldséggel) "végülis... karácsony van". Ha jött a krumplipüré: "végülis... karácsony van". Ha a mákos, diós bejgli, zserbó:  "végülis... karácsony van". Szaloncukor: "végülis..." Szonja nagyon boldog volt, mert dőlhetett több édesség belé is egy kicsit nagyobb szabadsággal (persze azért határokkal). Mert azt azért megjegyzem, hogy ez a szénhidrátmegvonósdi nagyon érzékennyé tett (vagy szigorúvá. vagy valami olyasmi) az ő étkezési szokásai iránt is. Ő is hasonlóan jó ízléssel finnyás mint én, azzal a pozitívummal, hogy ő megkóstolja az elé rakott bármilyen ételt. És persze nagyon kedvesen képes elutasítani. "Anya ez nagyon jól néz ki! Köszönöm, ez nagyon finom, de nem ez a kedvencem. Inkább virslit kérek."

Persze karácsony után, 27-én már nem bírtam tovább, be is rekesztettem a féktelenkedést és reggel alig vártam, hogy a megszokott zabkásámat kevergessem. És lett egy új szokásom: smoothie! A karácsonyra kapott csoda-smoothie gépet (köszönöm Jézuska, hogy olvastad a kívánságlistámat!) telepakolom mindenféle olyan dologgal, amit eddig külön-külön fogyasztottam. Mondjuk a botmixer eddig is előkelő helyen állt a konyhai eszközeim listáján, bármilyen alapanyagból készítek bármilyenszinű "brokkolikrémlevest" - mert Szonja csak a brokkolit szereti. A karfiolt, cukkinit stb. stb. (hosszú a lista) zöldséget nem. De ha azt mondom ez fehér brokkolileves, akkor simán megeszi... Apró konyhai trükkök. De ez a tegnapi sült tökös-almás-narancsos-gyömbéres-fahéjas-mézes-mandulatejes-sült diós smoothie nagyon jól sikerült. És rádöbbentett, hogy milyen jó dolog a tél! Csak a lábam ne fázna mindig. De erre felugrott a közösségi oldalon Réka (alias Ökoanyu) illatos lábmelegítő krémje, amit pont tavaly(előtt) karácsonykor terveztem elkészíteni. Körülnéztem a konyhapulton és a smoothie alapanyok nagyrésze megegyezett a lábkrémével, szóval gondoltam végülis... új év. Gyorsan összekotyvasztottam azt is. Szonja délután a suliból hazaérve beleszagolt az edénybe, amiben a krémet főztem. "Úúúú, anya, ez nagyon jó illatú! Megkóstolhatom?"
Kókuszolaj, alma, gyömbér, fahéj (méhviasz később került bele), úgyhogy végülis... megkóstoltuk. :D 
Ennyit a finnyás gyerekről. Gondolom ma elmeséli, hogy lábkrémet kóstolgattunk anyával...

A recept nem titkos, itt:

Szóval fontos az egészség. A rendszeres mozgással azért vannak hiányosságok. Séta, bringázás, ilyenek, és egy évben egyszer pilates, szóval khm. Elég szánalmas e téren a hozzállásom. De szerencsére ez a hóesés bedobta a hólapátolás lehetőségét, úgyhogy végülis... a héten már mozogtam.

Kreatív tervekből sincs hiány. A régóta tervezett minimoly oldalt most már komolyan életre keltem és kiélem a gyerekes oldalam, mert a végén még mindent végérvényesen elnyel az íróasztalom. Persze mi titokban jól elszórakoztatjuk magunkat a rajzainkkal, meséinkkel, játékainkkal, a jobbnál jobb gyerekkönyvekről tett meglátásainkról, és az animációs kisfilmlistánkról nem is szólva.

Lehet, hogy érdekel mást is és ha egy kicsit jobb kedvre derít valakit, akkor miért is ne. Végülis...

egyszer élünk. 
(ami persze tudjuk, hogy nem igaz)


Régóta van egy ilyen szokásunk, hogy egy témát mindketten lerajzolunk. (Azért nem hárman, mert Szilárd egy alkalom után kiszállt)

A legutóbbi téma:
Róka és Nyuszi teáznak




Boldog Új Évet!