Narancssárgarépa 2.

És el is készült a próbaverzió, illatmentes változatban.


Erről van itt szó:
http://szelladri.blogspot.com/2012/04/narancssargarepa.html

Narancssárgarépa

A napokban meguntam a rózsaszín fenyőfa illatosító látványát az autóban. A dinnye illat már tavaly nyáron elillant belőle, szóval kéne valami helyette. Arra gondoltam készítek valamit. Valami tavaszit, ami megy a narancssárga Picantohoz. A húsvét hevében nyuszis téma lett. És narancsillatú répák!

Nagybetűs

-1., 0. nap - kislétszámú vegyes csoportban

1. 2. 3. 4. nap az igazi kiscsoportban

ébredés időpontja -  oviba érkezés - udvarra menetel - ebéd után

Kalandos első hetünk volt az óvodában. A fenti táblázat is mutatja, igencsak hullámzó volt a hangulat. (elalvás, izgalom, hiszti, sokk, meglepetés, sírás, szomorkodás, jókedv meg minden) És eljött a nap, amitől féltem: Szonja oviban, én itthon. És el is telt. Ihiiiiszonyatosan lassan! Tényleg megállt és visszafordult az idő. A saját szememmel láttam!

Péntek reggel volt a 6. napunk. Az előző 5 napon bemehettem vele, és napról napra egyre több időre elengedtek. Ma már csak be kellett kísérnem reggel és eljönnöm. Tudta ő is, én is. Reggel az autóban mondta:

- Anya, inkább menjünk haza!

- De Szonja, csak most érkeztünk meg az oviba.

- De a gyerekek hangosak! 

Indult a gombóc, legszívesebben visszaugrottam volna a kocsiba és vittem volna világgá. De nem tehettem. Bementünk, elbúcsúztunk egymástól. Visszakukucskáltam az ajtón, láttam, sírásra áll a szája. Rohantam kifelé az oviból, nehogy meggondoljam magam a világgá szöktetés megvalósításában. Agyaltam, mi lehet vele, alig vártam, hogy mehessek érte. Sütöttem a minipalacsintákat és néztem az órát szinte percenként. 11:15. 11:20. 11:23. 11:32. 11:45. 11:47. 11:49. 11:50. 11:52. 11:55. 11:55. 11:56. 11:57. 11:58. 11:59. 12:01. 12:04. 12:01. ...12:01???? Na, ekkor elegem lett, nem bírtam tovább, tudtam, hogy 12:20-ig zárva a kapu, de mennem kellett. 12:08-kor már az autóban ültem, 12:12-kor már a kapuban topogtam. Zárva. Mikor kinyitották, igyekeztem nem rohanni. Szonja a folyosón ült a többiekkel és énekeltek. Először csak nézett, végül mégis a nyakamba ugrott, de csak egy pillanat volt, ment is vissza énekelni. Megnyugodtam.

A hét folyamán a beszoktatás alatt szereztem pár kis barátnőt, Szonja meg egy egész rajongótábort. Ma kifelé jövet az oviból az utcán egy nagycsoportos kislány odarohant hozzánk. Átölelte, felkapta és megpörgette Szonját: "Szonjaaaaa!" örömujjongással. És Szonja - akire eddig ha csak rá mert nézni egy gyerek a játszótéren, sírva fakadt - most úgy tűnik élvezi a figyelmet.

Beültünk az autóba:

- Anya, menjünk vissza az oviba!

Szóval túl vagyunk az első héten. Nem volt ugyan könnyű, de én sokkal rosszabbra számítottam. A reggeli ébredésekkel még vannak gondok és a hisztik is sűrűsödnek, de mire iskolás lesz, belerázódunk...

Tavaszi szünet

Első nap az óvodában jól sikerült! Reggel szembesültünk a ténnyel, hogy iskolai tavaszi szünet van, így az ovisok nagy része is otthon vakációzik. Aki pedig maradt, az összevont csoportban maradt. Így Szonja legnagyobb örömére egy igen vegyes és kislétszámú (15 fős) kis-nagycsoportban indított. Ma kiderült, hogy egyik kiscsoportos Szonja óvónénije sem lesz holnaptól, és ki tudja hányan helyettesítik majd őket péntekig, így máris tavaszi szünetet ajánlottak nekünk is. Jéééj! Éljen! :D

Kép nélkül

Tavaszi nagytakarítás alkalmából előkerültek az asztalomon levő ötletgyűjtő dobozból Szonja elszólásai, történetei, ötletei, amikhez sajnos még nem volt időm rajzolni. Így két nappal ovikezdés előtt igencsak elérzékenyülök az elmúlt három év eseményein. Sose értettem a pityergő anyukákat és pfff....erre tessék... 

Tudom, hogy nem a világ vége ez az ovi dolog, de azért mégiscsak más lesz. Nem lóghatunk egész nap együtt, nem velem fogja megosztani a bölcsességeit és ez bizony hiányozni fog.

Csak úgy, a nosztalgiázás kedvéért megosztok pár gondolatot, ami igazán mókássá tette napjainkat. :)

A kedvencem ez a mese a hét elejéről, ami nem olyan vidám, de imádom :

A télapó és a kisegér

(ebéd után mesélt az ágyban, kezére húzott 23-as csíkos zoknikkal)

A Télapó kakaót ivott. Sok habos kakaót. Megkérdezte a kisegeret:

- Te milyen csomagot kérsz?

- Én nem kérek semmilyet.

- Ó! - mondta a Télapó.

- Én csak bajuszt szeretnék.

A Télapó levette a bajuszát, odaadta. De ez nem tetszett a Télapónak. A kisegér egy csomag bajuszt hozott magának. A szájához tette és hozott még cseppeket a szeméhez és sírni kezdett.

---

- Anya gyere, gyere, gyere!!!! Mindjárt kibújnak a tojásokból!!!

- Kik bújnak ki?

- Hát a nagy Al és a kis Bert! Gyere! Gyere! Gyereee! Kopogtassuk meg a tojásokat és hátha kiderül!

(ez az interaktív könyv váltott ki ilyen türelmetlenséget:)

http://www.libri.hu/konyv/izgo-mozgo-konyv.html

---

"Spongya Bob a Rozsdás Rákollóban dolgozik, Apa pedig a munkahelyén."

---

- Anya, ezt melyik könyből olvasod?

- A fejemből.

- Ez jó! Olvass tovább a fejedből!

---

Brüsszelben az EU székház (vagy minek hívják) előcsarnokában volt egy EU csillagos faldísz, amiben a körben álló csillagok viccesen jobbra-balra billegtek. Kivéve egyet. Meg is jegyeztük, hogy az a különc bizonyára a magyar csillag. Továbbmentünk és egy sarokkal arrébb Szonja hirtelen felpattant a babakocsiból. 

"Menjünk vissza a táncoló csillagokhoz, majd én megmozgatom a magyar csillagot!"

---

Miután megvettem neki ezt a kártyát, 

http://www.varazskucko.hu/termek/bisous_dodo_joejt_puszi

amiben különböző típusú puszikkal kell elhalmozni a másikat, újfajta puszikat talált ki, amiből egy-kettő igencsak nehezen megvalósítható:

Lópuszi: szájnyomás az arcra cuppanás nélkül (ez működik)

Csillagpuszi: vödörből kell kivenni a szemöldökünket

Mackó puszi: szárnyunkkal puszi

Pad puszi: állunkat összedugni

---

- Anya, kérek kalácsot! ... Meg kakaót! ... Meg szívószálat is!

- Csillagokat ne hozzam le?

- De igen, hozzad a csillagokat!

...

És miután megkapta a kalácsot, kakaót, szívószálat:

- Anyaaa! Nem hoztál csillagokat! Hozzad le a csillagokat!

---

"Amikor nem leszek lány, akkor fiú leszek."

---

"Ez igazán nem volt egyszerű!" - mondta, miután a tonnás pisis pelenkát sikeresen bedobta a kádba.

---

"Egy hajszál csónakázik a szájamban."

---

"Össze-vissza kergetőzök az arcoddal."

(puszit akart adni és nem tudta eldönteni melyik oldalra)

---

"A tükörtojásban legyen egy kiscsibe! És majd kibújik és én megsimogatom!"

---

"Már sötét van. A napocska alszik. Fürdik, fogat mos, iszik egy kávét. Vagy tejcsit."

(ebből készült a nap egy napja)

---

"Fúj a szél és mennek Afrikába a felhők!"

---

"Össze-vissza szaladgálnak a levelek!"

---

"Ez WC papír, nem bilipapír!"

---

"A cápa megöleli a kiscsibéket."

(LEGO cápa és LEGO kiscsibék játszanak)

---

"Anyának babszeme van!"

---

"Anya a királylány, Apa a királyfi, én meg a kisbohóc."

---

A minimaxon Dzsungel könyvés mese ment, a kígyó épp Balu nyakára tekeredett. Nekem a szemem kezdett kerekedni, hogy mi lesz ebből, Szonja pedig cérnahangon rázendített:

"Tekeredik a kígyó rétes akar lenni..."

---

- Ez mi?

- Konferenciahívás van Apa autójában.

(a német főnökasszony beszélt épp kihangosítva az autóban)

...

- Ez olyan mint a tollas autó!

---

- Ez mi?

- Nyolcas

- Akkor ez nem perec.

---

- Elég kétes alakok mászkáltak arrafelé. - meséltem Szilárdnak.

- Meg hármasok is! - tette hozzá Szonja.

---

"Libabőrös a térdem! Nem izgalmas a térdem, csak libabőrös."

---

- Anya! Még a szivárványosat is elolvasom, jó?

- Én a helyedben aludnék.

- Te ne aludjál a helyemben!

...

kicsit később

- Te most a helyemben csicsikálhatsz!

---

- Van egy csipet só a sült krumplin!

- Én is kérek csibesültkrumplit!

---

- Anya, te aludjál a kicsi ágyikóban.

- De én már nem férek bele.

- Majd ha kicsi leszel, beleférsz!

Hétfő

Biztos vagyok benne, hogy minden gyerek szórakoztató és nem kevés eseményt szolgáltat a szüleinek, de az, ami ma nálunk folyt, az már kabaréba illő volt. Nem tudom, hogy mi az oka: a napkitörés utóhatása? Vagy csak a nátha, amit csak sikerült összeszedni Szonjának így a brüsszeli utazás előtt? Valami pre-óvodás lelkiállapot? Vagy csak simán hétfő van???

Kezdődött ott, hogy orvoshoz indultunk reggel. Ő már kabátban, sapkában, csizmában kint várt... mozdulatlanul. 

- Mi az? - kérdem.

- Egy kicsit bepisiltem.

Vissza a lakásba, sapka, sál, kabát, csizma, nadrág, harisnya, bugyi le, új bugyi, harisnya, nadrág, sapka, sál, kabát, csizma vissza. Indulás.

Orvosi rendelő tömve. Egy család a rokonokat is magával hozta Lívia vizsgálatára. Apa, anya, legalább 6 gyerek (4 és 15 év között) és még egy felnőtt. Így együtt a 9 fős csoport beözönlött a vizsgálóba és máris kiürült a váróterem. És végre Szonja abbahagyta a "rámnézett a kislány én pedig becsukom a szemem" hisztit, amit persze úgy tesz szóvá, hogy mindenki hallja.

A gyógyszertárban horgolt béka a földön hempergett. Az a horgolt béka, amelyik este az ágyban fekszik Szonja mellett.

Talált egy faágat (két kutyakaka között) és kitalálta ezzel jó lehet furulyázni... a sebes szájával, amit frissen kimart a takony és az a tonnányi 3 rétegű papírzsebkendő.

Ezzel a faággal jó volt végigcsikarni az autónk oldalát... rögtön azután, hogy két óriási tócsában dagonyázott - természetesen az én engedélyemmel, amit akkor adtam, amikor reggel ráadtam a csizmát és megjegyezte: "Csizma lesz rajtam, akkor ugrálhatok majd a tócsákban?" Persze - mondtam, ha találsz tócsát ebben a napos időben, ugrálhatsz. Hát nem sok esély volt rá, de mivel épp mellé parkoltam - talált.

Kakaóscsigát ettünk a játszótér melletti padon. Érthető módon szeretett volna bemenni a többi gyerek mellé játszani. Nem engedtem, mondván, most beteg, és én sem szeretem, amikor beteg gyerekkel belibben anyuka a játszótérre... vagy bárhová. 

- De ha felszakadok, bemehetek? - kérdezte és teljes bedobással rákezdett, hogy felszakadjon a köhögése. (na ekkor hallottam lelki füleimmel a játszótéri zárat kattanni)

Hazafelé az autóban a boltban vásárolt kiflit apró, nagyon apró morzsákra cincálta és az egész hátsó ülést beborította vele, majd vizet kért. 

Aztán letekerte a lábával a hátsó ablakot - autópályán, 130-nál. És amikor megkértem, tekerje fel, még lentebb húzta. Eközben harmincszor meghallgattuk a Somvirág, somvirág c. számot, (az ő kérésére) de végre neki is elég lett, és meglepetésemre az Adjon isten minden jót c. számot követelte, ami gőzöm nem volt melyik az és hányas szám a CD-n de éppen kamion állta el az egész utat, ráértem keresgetni a 27 szám között.


Hazaérve kisöpörtem a hátsó ülésekről a kiflimorzsákat, ami kb. 1 kiló kiflinek tűnt, Szonja végre kint akart maradni, adtam neki buborékfújót - ami két percen belül a teraszon csordogált. (pedig direkt nagy üveggel vettem, hogy tovább tartson) A seprűvel sikerült felborítania (egy cserép rozmaringgal együtt) miközben a falat sepregette, hogy idézem: "karistos legyen és a pókok ne tudják megenni."


Ebéd közben a szokásos fészkelődés közepette énekelve lefordult a székről és koppant a feje a konyhakőbe.


A délutáni alváshoz kétszer hozzáláttunk, sikertelenül. Hiába meséltem fél Anna, Peti és Gergő könyvet, énekeltem 10 altatódalt, aludtam el mellette, ő nem. Pedig álmos volt. Fejére húzta a takarót és Bogyó és Babóca meséket talált ki és azokat olvasta a fejéből. Én közben odasúgtam neki, hogy kimegyek pisilni. Jó. - mondta és mesélt tovább. Én csak kiültem a fürdőszobába a wc tetejére, hogy vegyek egy nagy levegőt, mert kezdett kicsit sok lenni már ez a nap.  2 perc múlva megérkezett őSzonjasága, és azt gondolhatta unatkozom, azonnal a szórakoztatásomba kezdett. Fejére húzta a teknősbili fedelét (páncélját) maga elé vette a kislétráját és ütemes dobolásba kezdett és felszólítást kaptam: "Anya, én dobolok neked, Te pedig énekelj!" Énekeltem persze. :)


Leültem az asztalomhoz meginni az ebéd utáni kávémat (ami úgy két órával azelőtt lett volna időszerű) és rajzolni, Szonja azonnal ott termett én is rajzolok felkiáltással. Átengedtem az asztalt, átültem a konyhaasztalhoz és megkértem, hogy 5 percig én itt rajzolok csendben, ő pedig ott. Jó. Fél perc múlva: Nézd milyen szép Bogyót rajzoltam! Nézd milyen viccesek! Nézd ... nézd... nézd... 


Közben talált pár fémpénzt az asztalon. Betrappolt a perselyéért és szorgosan bedobálta a talált érméket. De most végre felfedezte, hogy ki lehet nyitni a persely fedelét. Kipakolta a tartalmát - hiába kértem, hogy ne - és irtó vicces meséket kerekített a 2000 Ft-osról, az 500-asról és még  sorolhatnám a mai napunkat. 


Nem panaszkodhatok, szerencsére kreatív gyerek Szonja, nagyon jó játékokat talál ki - kivéve a múlt csütörtöki bedobok egy nagy kavicsot az ablakon, amíg anya bemegy a ruhákért és bénán dobok, így fejbe találom magam - és szereti, ha van állandó közönsége. És a legjobban azt szereti, ha a közönség én vagyok. Én pedig szeretem, hogy én lehetek a közönsége. Néha kell pár perc szünet, de aztán jöhet a következő felvonás.

Karton, olló, cipőfűző

Egyik délelőtt  játékkészítésbe fogtunk. A terv az volt, hogy hullámkartonra festünk állatokat, kivágom, kilyukasztgatom, és a lyukakon cipőfűzővel lehet majd fűzögetni. Egy egérmacit sikerült festeni - se nem egér se nem maci - de azért cuki lett és már majdnem elkészültünk, amikor eldugult a kék festékes tubus. Ütögettem, rázogattam, nyomkodtam. Semmi. Végül két kézzel, teljes erőből nyomni kezdtem a majdnem kész alkotás fölött és PLATTY! - az egész tubus kék rárobbant az egérmaci fejére. És persze az asztalra (amit szerencsére újságpapírokkal aláterítettem, hogy Szonja nehogy összekenje a fehér asztalt... ) Ő persze csak a papírra festett, ahogy kértem...

- Anya, mi lett a festékkel?

- Rárobbant, áááááá!

- Te most sírni fogsz?

- Eeeeh, igen... lehet...

- Anya, ne sírj inkább!

Eközben megveregette a hátam (jó erősen), megsimogatta a karom és adott egy puszit. Így hát nem sírtam. :)

Később leültem a géphez és megrajzoltam a többi állatot is, amit akartam, kifestettem biztonságos paint bucket eszközzel, így az asztal is tiszta maradt. 

Íme. 

Így nagyon egyszerű elkészíteni. Nyomtat, körbevág, (jó vastag kartonra felragaszt) fehér pöttyöket kilyukaszt, cipőfűzőt keres, és gyerek kezébe ad.