Szonja egy zöld plédbe burkolózva szellemként lopakodott ki a konyhába ma reggel. Szilárddal megjegyeztük, hogy húúú, egy zöld szellem ólálkodik a házban.
"Én a zöldalga szellem vagyok!" - kérte ki magának.
Reggeli után mindketten lerajzoltuk Zöldalga és Kékalga szellemet. És természetesen Szonja-mese is kerekedett hozzá. (sajnos nem tudtam mindent lejegyzeteni, elég gyorsan zajlottak az esmények) Szóval a mese, ami a lenti rajz közben kerekedett:
Ez lesz itt Zöldalga szellem. Ó, ez túl vékony lett! Akkor ez egy napernyő. Ez pedig.... ó, ez meg túl kövér. Akkor ez a házuk. Így.
Egyszer Zöldalga szellem kiment a partra horgászni.
- Hu-húúúú, pajtikáááák! Hol vagytok? Halihóóóóó, pajtikák! Búúúúújócskáztok?
A ház mögött Kékalga szellem:
- Itt vagyok, nem bújtam el! Kertészkedek!
- Már megint?
- Igen. Igen sok a kerti munka tavasszal. Láttam Alga Apót is, aki épp a kertjét ültette.
Kékalga szellem zöld baseball sapkát viselt és úgy repkedett, mint a többi madár. Itt egy kék ásó. A házuk teteje piros, a kéményük meg nyihos. ... (aztán pár sor halandzsa rímbe foglalva, ezt nem bírtam leírni) Vörös a kémény, messzire láthat. ... Sárga a házuk, barna az ajtó, fából van kifaragva. ... Van egy kék tavuk, a tóban békák, ugrálnak és aranyhalak úsznak. ... csilingelő patakocskának megárad a szíve. Sárga az aszfalt, sárga a házuk, mintha egy citromból csavarta volna rájuk. A szoba rózsaszín, hogyha bekukkantasz, ott csodát láthatsz. Lila ott minden...
A mesés rajzok mellett néha dalra fakad és akkor olyan, mintha egy musical-ben szerepelnénk. (bár a minap észrevettem, hogy néha én is ezt csinálom...) És persze az aranyos gondolatokból is kifogyhatatlan:
- Anya, mi egy mesében vagyunk! És a mesének akkor lesz vége, amikor én meghalok.
- Hú, remélem jó hosszú mese lesz!
- Az lesz! És ha újra születek, akkor új mese kezdődik.
***
- Anyaaa, hisztisre aludtam magam. És csak akkor boldogulok, ha nézhetek tévét.
- Biztos valami más is kiűzhetné a hisztit belőled, nem csak a tévé.
- De a hisztimanócskák örökre itt akarnak maradni. Hüpp, hüpp.
...Tudom, hogy tudnam legyőzni őket. Anya, kapcsolj be egy mesét, mert a hisztimanócskák nem szeretik a fényt. És akkor elmenekülnek, és egyből boldog leszek.
Negyed óra küzdelem után kipróbáltuk. És a tévé fénye tényleg legyőzte a hisztimanókat. :)
***
Én: - Huh, ezt a zabkását nem bírtam most megenni.
Szonja: - Hogyhogy? Miért nem csináltál kevesebbet?
Én: Ugyanennyit szoktam, csak ezt most megfőztem és jól bedagadt.
Szonja: - Megpuszijam?
Én: - Micsodát?
Sznja: - Hát, ami bedagadt!
***
- Nézd, Anya! Szép tisztaság és rend van a lábujjaim között. Itt is, és itt is, itt is, és itt, hopp itt van egy kis rendetlenség!
***
Egyik este a rakparton kanyarodtunk autóval és épp látszott a Parlament a túlsó parton.
- Nézzétek, ott van Hamupipőke igazi vára!!!- kiáltotta izgatottan Szonja.
***
"Kellemesítő vagy, Anya!"
***
"Kandallópulcsit vettek fel, és elindultak az Északi sarkra."
***
"Szódasárkány, aki buborékos vizet fúj az orrából"
***
"A vámpír nagyon rosszat álmodott. Azt álmodta, hogy fokhagymát eszik!"
