Három év szünet után újra biciklire pattantam. Először kicsit aggódtam, hogy talán elfelejtettem, de indulás előtt erősen rákoncentráltam gyerekkori emlékemre, amikor az Ifjúság úton először tekertem a hátam mögött egyre távolodó Anyuval és hál' Istennek kiderült ez a tudás nem múlt el. Az izgő-mozgó Szonja a hátsó ülésen azért néha elbizonytalanított, de végülis eltekertünk a cukrászdába, ami olyan távolinak tűnt, mintha a világ végére mennénk. Aztán hazafelé kiderült, hogy 3 perc volt az egész út.
Aki tud az tud! Biciklizni, rajzolni és írni is! :)
VálaszTörlés