A napokban előkerült a régi Pom Pomos szakácskönyv, amiből kislánykoromban hetente gyártottam a kókuszgolyó hegyeket. Gondoltam felelevenítjük a már jól bevált receptet, mivel Szonja imád a konyhában sürögni-forogni (mindent szétszórni, összekeverni...)
A recept nagyon egyszerű, gyorsan el is készültünk vele. Közben akadt némi félreértés, Szonja átkeresztelte a kókuszgolyót hókuszgolyónak. Ezen nagyon jól szórakoztunk.
Viszont amire nem emlékeztem (és valószínű régen nem is tartottam be), az az, hogy az elkészült masszának fél órát kell állnia. Ezért, amikor ezt a lépést szóvá tettem a folyton skandáló gyerekemnek: "Anyaaa, ehetem már a hókuszgolyót?" egy gondolatnyi szünet következett.
- Az a helyzet, hogy a kókuszgolyóknak most fél órát pihenniük kell.
- Hmm... anya, akkor most csicsikál a hókuszgolyó, és amikor felébred, megehetjük!
... "Anyaaa, felébredtek már a golyók?"
Imádom, hogy semmivel nem lehet letörni a lelkesedését! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése