Kiskertünk lévén, nagy gondot okoz, hogy hová is ültessünk fákat. Mert hol a kerítés hol a járda, hol a kocsibeálló, hol az emésztőgödör, hol a kert fölött átfutó vezetékek vannak útban. A terv az, hogy ha fa lesz, akkor madarak is jönnek. Mert madáretetőt hiába raktunk ki pár éve a kerítésre, oda csak a darazsak és óriás legyek bútoroztak be. Tücskök, bogarak, pókok, poloskák, imádkozósáskák paradicsoma a kertünk. Nyaranta még egy kacsafarkú szender is fel szokott bukkanni a levendulás körül. És nincs is ezzel baj. Sőt! Biztos épül szálloda idén nyáron is Iminek (az imádkozósáskának) és barátainak. Pocok és a vakond viszont dolguk végeztével tavaly odébbálltak. Lehet, hogy a földben élő óriás pók barátunkkal találkoztak, aki pár éve visszahozta a lyukba ejtett táblakrétát. Na vele azért nem biztos, hogy szívesen találkoznék... csak a kukucskáló szemeit látom néha ahogy követ a tekintetével locsolás közben. Vagy egy-egy lábát kilógatva a lyukból integet utánam. De teljes mivoltában még nem volt hozzá szerencsém. Jobb a békesség.
Mivel mostanság jutottunk el az aktív kertrendezés fázisba, el is dőlt, hogy kicsi fákat tudunk csak kiültetni. Idén vasárnapra esett a madarak és fák napja - arra gondoltunk, hogy itt a remek alkalom! De hamar elmúlt a lelkesedés, mert vasárnap ugye ne vásárolgasson az ember. Hétfőn viszont úgy jött ki a lépés, hogy egy kertészettől nem messze koccant belém egy BMW, így amíg a segítségre vártam, addig be lettem parancsolva a kertészetbe lehiggadás céljából és ott azonnal beleszerettem a kis gömbfává metszett fehér-rózsaszín színben pompázó japán fűzbe. Egyből kettőt kértem, de egyelőre csak nagyobb cserépbe ültettem át őket és a garázsajtó két oldalán nagyon jól mutatnak.
Igazság szerint hetek óta figyelem, hogy cikáznak a kertek fölött a rigók, rozsdafarkúak, vörösbegyek, verebek, szarkák. Így az is feltűnt, hogy pár napja látványosan megnőtt a forgalom nálunk is. Úgy tűnik működik az elképzelés és a másfél méteres kis fákat is szívesen célba veszik a madarak.
Éééés tegnap este felfedeztünk, hogy a nagy forgalom oka bizony a fészekrakás! Az ötven centis kis lombkorona egy feleakkora fészket rejt! Megágyazva puha kis béléssel. Még sosem láttam ilyen otthonos madárfészket. Főleg szemmagasságban. és főleg nem a saját kertemben. Kíváncsian várom, hogy kiderüljön, hogy rozsdafarkú vagy vörösbegy család lesz benne. Méretéből adódóan szarka biztosan nem. És gólya sem.
Mivel mostanság jutottunk el az aktív kertrendezés fázisba, el is dőlt, hogy kicsi fákat tudunk csak kiültetni. Idén vasárnapra esett a madarak és fák napja - arra gondoltunk, hogy itt a remek alkalom! De hamar elmúlt a lelkesedés, mert vasárnap ugye ne vásárolgasson az ember. Hétfőn viszont úgy jött ki a lépés, hogy egy kertészettől nem messze koccant belém egy BMW, így amíg a segítségre vártam, addig be lettem parancsolva a kertészetbe lehiggadás céljából és ott azonnal beleszerettem a kis gömbfává metszett fehér-rózsaszín színben pompázó japán fűzbe. Egyből kettőt kértem, de egyelőre csak nagyobb cserépbe ültettem át őket és a garázsajtó két oldalán nagyon jól mutatnak.
Igazság szerint hetek óta figyelem, hogy cikáznak a kertek fölött a rigók, rozsdafarkúak, vörösbegyek, verebek, szarkák. Így az is feltűnt, hogy pár napja látványosan megnőtt a forgalom nálunk is. Úgy tűnik működik az elképzelés és a másfél méteres kis fákat is szívesen célba veszik a madarak.
Éééés tegnap este felfedeztünk, hogy a nagy forgalom oka bizony a fészekrakás! Az ötven centis kis lombkorona egy feleakkora fészket rejt! Megágyazva puha kis béléssel. Még sosem láttam ilyen otthonos madárfészket. Főleg szemmagasságban. és főleg nem a saját kertemben. Kíváncsian várom, hogy kiderüljön, hogy rozsdafarkú vagy vörösbegy család lesz benne. Méretéből adódóan szarka biztosan nem. És gólya sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése