Hókuszgolyó

A napokban előkerült a régi Pom Pomos szakácskönyv, amiből kislánykoromban hetente gyártottam a kókuszgolyó hegyeket. Gondoltam felelevenítjük a már jól bevált receptet, mivel Szonja imád a konyhában sürögni-forogni (mindent szétszórni, összekeverni...)

A recept nagyon egyszerű, gyorsan el is készültünk vele. Közben akadt némi félreértés, Szonja átkeresztelte a kókuszgolyót hókuszgolyónak. Ezen nagyon jól szórakoztunk.

Viszont amire nem emlékeztem (és valószínű régen nem is tartottam be), az az, hogy az elkészült masszának fél órát kell állnia. Ezért, amikor ezt a lépést szóvá tettem a folyton skandáló gyerekemnek: "Anyaaa, ehetem már a hókuszgolyót?"  egy gondolatnyi szünet következett.

- Az a helyzet, hogy a kókuszgolyóknak most fél órát pihenniük kell.

- Hmm... anya, akkor most csicsikál a hókuszgolyó, és amikor felébred, megehetjük!

... "Anyaaa, felébredtek már a golyók?"

Imádom, hogy semmivel nem lehet letörni a lelkesedését! :)

Az mi?

Elérkezett a mindentudás-korszak.

- Anya, az mi? -mutat az arcomra.

- Anyajegy.

- ...meeeg anyaránc?

Mégiscsak ősz van - a zöldkabátos diók ideje

Póni

Múlt héten is kint voltunk a lovardában. Szonja nagyon szeretne már lovagolni, de én eddig még nem tartottam időszerűnek a témát, ezért azt mondtam neki, hogy majd megbeszéljük Apával a dolgot. Ezt ő a következőképp értelmezte:

"Majd Apa vesz nekem egy pónit, és akkor majd lovagolhatok."

Kedves Télapó!

Szonját is utólérte a Bogyó és Babóca láz. No, nem most, már egy jó ideje. Ha könyvesboltba megyünk, beül a kanapéra egy-két (vagy három) könyvvel és olvasgat, amíg én is körülnézek a boltban. Néha felkiált: "Anya, Te hol vagy?" és vad integetésemre nyugodtan visszabújik a könyvekbe. De pár héttel ezelőtt a végtelen kötetnyi Bogyó és Babóca mellett felfedezett újabb végtelen mennyiségű vaskos kötetet, ami kísértetiesen hasonlít kis kedvenceire. Miután felvilágosítottam, hogy ez nem Bogyó és Babóca, hanem Anna, Peti és Gergő, kíváncsisággal kezdte felfedezni az új világot. Szerencsére eddig esze ágában sem volt megvetetni ezt a rengeteg könyvet (csak egy-két kötet van meg ebből is, abból is), és úgy gondolta ő is, hogy ez jól van így, hogy heti egyszer átlapozhatja őket a könyvesboltban.  De legutóbb:

- Anya, ezt a lila Anna, Peti és Gergőt hazavisszük.

- Nem, Szonja, ez a könyv most itt marad, itt olvasgathatod legközelebb is. 

- De én EZTszeretném!

- Akkor majd írunk a Télapónak, hogy szeretnél ilyet, jó?

- Jó. Akkor ezt most beteszed a kosárba, kifizetjük, becsomagoljuk papírba és elvisszük a Télapónak. A Télapónak ez jó lesz. És akkor majd megkapom. 

Sapka, sál, kesztyű

Kacaj

Itt van a kacaj a pocakomban. És nevet!