Előbb volt a tojás, aztán az ultrahangos ötlet.
2011. augusztus 1., hétfő
2011. július 20., szerda
2011. július 19., kedd
2011. július 16., szombat
Tengeri kalandok
Ha már nyár és rekkenő hőség, mi másra is vágyakoznék, mint a tengerre. Így születtek ezek a rajzok Holddal, rákkal, csillagokkal és kagylóba rejtett igazgyönggyel a nyugalom szigete melletti szikláról. Nővérem születésnapjára készítettem. Boldog szülinapot Anita! :)
2011. július 11., hétfő
Akkor nem rajzolok...
Miután nem adtam neki oda a ceruzát, amivel éppen én rajzoltam, lesöpörte az asztalt, felhúzta az orrát, összefonta a karjait és becsukott szemmel, sértődötten közölte:
"Akkor nem rajzolok! Akkor alszok!"
Pár másodperc múlva kinyitotta a szemét és nevetve felkiáltott:
"Felébredtem!"
2011. július 9., szombat
Végre elkészült!
Szonjának múlt héten vettünk egy homokozót és két zsák homokot, majd villámgyorsan el is utaztunk. Nem volt csalódás, mert a mindszenti strandon lévő homokmennyiség feledtetni tudta vele az itthoni - még nem is létező - homokozó hiányát. Aztán a hét folyamán apránként haladtunk az összeállítással: Szilárd lecsiszolta, én "belazúroztam", a nap megszárította, és egy hét elteltével tegnap este a helyére került összecsavarozva, fóliával, homokkal feltöltve. :) Ma éppen vásárolni indultunk volna, amikor Szonja felfedezte, hogy neki bizony van egy homokozója. Beült, és mosolyogva közölte: "Ez az enyém! Kifizettük."
Vásárlásból hazaérve azonnal kilőtte magát az autóból és szaladt megmosni a kezét a felfújt medencében, majd ült is be a kis birodalmába. "Csinálok halat! Csinálok tortát!" Majd énekelve hozzá is látott a munkához.
2011. július 6., szerda
Vadon
Vajon ki fél jobban?
Tegnap este elsétáltunk a szomszéd utcában lakó szarvasokhoz. A derékig érő fű, a nyüzsgő hangyabolyok, félelmem a fűdzsungelben elrejtett óriás gödröktől, és még az a kóbor kutya sem állított meg minket, így hát láthattuk a szarvascsaládot, amint sütkéreztek a lemenő napban. A négy szarvasgyerek közül az egyik volt olyan bátor - vagy inkább éhes - hogy odaszaladt hozzánk. (Mármint a kerítéshez. Merthogy a valóságban az is volt.) Én csak álltam tátott szájjal - úgy éreztem magam, mintha egy Disney rajzfilmbe csöppentem volna (dalbetét nélkül) - míg Szilárd és Szonja a kerítésen át kínálgatta a hirtelen learatott gyommezőt a kíváncsi szarvasnak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)









